Karácsony IV. - The Snowman Boom

Bevallom, ezt az ötletet bizony loptam. Mégpedig a snow globe látványa volt az, amit valahogy nekem is formába kellett öntenem. Először legyártottam a hóembereket a karácsonyi kollekcióhoz, akkor még konkrét terv nélkül. Aztán belefutottam ebbe a képbe, és azonnal tudtam, mit fogok velük kezdeni. Az áttetsző szappanos kísérlet sikerrel zárult, úgyhogy ezen sem kellett sokat gondolkodnom. Kék szappanszínezőm volt itthon, hát megint bűne estem. Remélem, elnézhető botlás, a cél érdekében :) És hát a forma! Az összkép rám gyakorolt hatásában ennek is nagy szerepe volt, tehát muszáj volt azt is reprodukálni. Ahogy vizualizáltam a szappanálmom leendő látványát, azonnal eldőlt, hogy a jeges tél hangulatot borsmentaolajjal fogom megidézni. Hmm, már készítés közben is "az orrodat is tisztíccsa!" Szóval olyan kómás téli reggelekre való darab, amikor az ember képtelen magához térni segítség nélkül. Lágyítottam az illatot egy kis levendulával, és még kisebb mennyiségben ebbe is került narancsolaj a figurák alap masszájából. Így az illat határozottan unisex. Az összetétel okán kifejezetten ajánlom samponnak is használni.

A hóember alapmasszája is megegyezik a többi figuráéval: kókusz-pálma-olívaolaj, a fehér színt titán-dioxidnak köszönheti. Függetlenül attól, hogy jelen esetben kb. 40%-a a kész szappannak "rendes" masszából készült figurákból áll, nem tudtam azóta sem megbarátkozni az áttetsző szappanban a 0% superfattel (bár a tesztek alapján úgy néz ki, tényleg nem szárít), így kockáztatva az átláthatóságot kettőt is csaltam. Egyrészt 1% körülire emeltem a SF-et, másrészt pogácsa helyett extraszűz olívaolajat használtam a kókuszvaj és a rengeteg ricinus mellé. Újabb tapasztalatokat is szereztem ezzel a recepttel kapcsolatban. A kis formákból már ki tudtam szedni a szappant, bár az is elég nyúlós volt, de a nagy böhöm forma még mindig túl lágy, nyilvánvalóan a szellőzés hiánya miatt is. Sokadik szabály: feltétlenül jól szellőző formába kell önteni ezt a masszát. Most néhány tűszúrásnyi lyukkal próbálok dolgozni rajta.
Update: kerek három hét után meguntam a várakozást, és levágtam az öntőformát a még mindig lágy szappanról. Egyébként meglepően könnyen és biztonságosan volt szeletelhető ahhoz képest, amit az állag alapján vártam, és ezután már gyorsan megy a száradás is. Ó micsoda északi-tengeri látvány!

A frosty sight of The North Sea
I found a special recipe of a translucent soap made with 40% of castor oil, 30% of coconut oil, 30% of other transparent oil and 50% of water! Scentid with peppermint and lavender EO, the snowmans are TD white. 

(Forrás: Lia Naturals)

Királykúti csalán-csipkebogyó samponszappan

A kútba esett erdélyi nyaralásunkat a Duna-kanyarban, Kismaroson pótoltuk be. Egy egészen kedves szálláshelyet találtunk, a Királykúti lovasportát. A tanyán gyönyörű lovak voltak, és tüneményes, okos vizslák. A kertben csipkebogyó érett, a Királykút kifolyásának a partján pedig csalán.Utóbbit sétálgatás közben szúrtam ki, és - váratlan fordulat! - azonnal egy szappan képe rajzolódott ki a fejemben. Másnap már szatyorral mentem vissza, és egy jó nagy csokor csalánt szettem, visszaérve a házba pedig kiteregettem száradni. Megkérdeztem a háziakat, hogy lelegelhetem-e a csipkebokrot. Valójában nem hiszem, hogy nagyon tudtunk volna olyat kérni, amire nemet mondanak. Nyilván egyedül a lovakkal nem engedtek volna el az erdőben, mert kellően rutintalan vitézek vagyunk. :) De pl. rövid gondolkodás után simán beleegyeztek, hogy malacostul menjünk hozzájuk pihenni. A recept új volt a repertoáromban abból a szempontból, hogy először használtam kakaóvajat. Az olajok közül még olívaolajat, kókuszvajat, és az előző hévizi szappan hangulatából visszamaradt magyaros vonalat követve napraforgóolajat használtam. Mivel sampont álmodtam a csalánból, ezért kihagyhatatlan ricinusolajat és méhviaszt is adtam hozzá. A folyadékban használtam fel a csipkebogyót, aminek itt elsősorban a bőrnyugtató hatása bír jelentőséggel. Az illat ylang-ylang, ennek az illóolajnak hajnövesztő hatást tulajdonítanak! Mellette az intenzív "zöldség" illat is jól érezhető. A múltkori csalán samponomban olyan szépen megmaradt a zöld szín, sajnos itt nem annyira, talán az elbarnult csipkebogyó is befolyásolta a dolgot. Olyan régen írtam már a jótékony hatásairól, hogy egy kis ismétlés nem árt. Mert a csalán gyulladáscsökkentő, hajhullás, korpa és zsírosodás ellen kiválóan hat. Klorofllt, karotinoidokat, A, C és K vitamint, pantoténsavat, káliumot, kalciumot és vasat tartalmaz - igazi bőrfüggelékeket támogató kombináció.

Az eredeti tervben is szerepelt a puritán korong formához egy kis extra kiegészítés. Az ihletet és az alapanyagokat adó helyet terveztem megörökíteni bennük. Nem vagyok valami jó rajzoló, a házi grafikus (a húgom) viszont messze van, így a kutyák és a lovak épp hogy jelképesek, de magamhoz képest igazán nem is rosszak. Nevezzük avantgarde-nak :) A szappan jól habzó, finoman ápoló, illatos kis darab lesz, ha beérik.

(Forrás: TudatosVásárló, MyPin.hu)

Mandulaolajos levendulaszappan - közkívánatra újra

Az előző klasszik-levendulás szappan telitalálat volt, szerintem is, mások szerint is. Egyébként is dédelgettem egy ideje az új verzió tervét, már a virág macerálása is folyamatban volt, amikor egy nagyon elégedett felhasználó szinte kikövetelte, hogy márpedig ő olyat kér. Tényleg csak egy kicsit módosítottam az előző recepten, hogy a lényeg megmaradjon. Például a mandulaolaj, ami a száraz, érzékeny bőrt kiválóan ápolja, az elmaradhatatlan extraszűz olívaolaj, extra nagy arányban, és a szükséges kókuszvaj, ami szintén jól ápol, de főként a habzásról és a tartósságról gondoskodik. Még levendulásabb, mint az elődje: egy nagy adag macerálódott hosszasan az olívaolajban, egy másik nagy adagot pedig kiszárítás után mozsárban morzsoltam el. Utóbbit kevertem a szappanba, ami szemben az őrletlen virágokkal, erősen elszínezte maga körül a masszát.  Tuti bio, a húgom hegytetőn, külvilágtól elzártan gondozott kertjéből származik. Muszáj volt még levendulaolajjal is fokoznom az illathatást, Tihanyival természetesen. Csipetnyi Himalaya-só szinte már rutinszerűen kerül a masszáimba, mert jól javítja az állagot, könnyíti a formából kiemelést.

Ami pedig az újdonság, az az alkanna, más néven báránypirosító. A növény gyökerének kérgéből származó, lúgos pH mellett lila színanyag is birizgatta már a fantáziámat, de egy véletlennek köszönhetem, hogy ki is próbálhattam. Anatto-por helyett került a rendelésembe, de sebaj, rögtön tudtam, hol lesz jó helyen. Sokáig nem találtam arra utalást, hogy a színén kívül van-e bármi haszna enne a növénynek, de végül találtam egy jó forrást. "Régen virágait, leveleit tartósításra használták... kenőcse antiszeprikus, gennyes, fertőzött sebekre, tályogokra, fekélyekre, égésre kiváló. Bőrkondicionáló, bőrpuhító hatású. Sikeresen alkalmazták zúzódásra, húzódásra, törésre és reumára is. Szerettem volna ezt a nagyon lágy, kímélő, ápoló szappant hozzá illő formába önteni, ezért megint a hengert választottam. Szinte adta magát, hogy kipróbáljam az új mintát is, mert ugye mégsem lehet sima halványlila színű a szappanom. A masszának csak egy részét színeztem meg, és beáldozható tölcsér híján kanállal adagoltam váltva a színeket. Bevallom, magam sem számítottam rá, hogy ennyi szép szabályos gyűrűt sikerül összehoznom ezzel a módszerrel. A szín még nagyobb meglepetést tartogatott. Több helyen olvastam, hogy nagyon változó színeket tud produkálni az alkanna, és sokaknak okozott már szomorú pillanatokat. Igyekeztem a lehető legutolsó pillanatban a masszához adni a macerált olajat, mégis azonnal elfeketedett az egész. Bizakodó voltam, hátha nem tönkre vágta a lúg az anyagot, csak az indikátor működik. Délutánra acélkékek lettek a körök, ekkor már aggódtam, mert lehet ugyan kékes színű is egy levendulás szappan, de én mégsem erre vágytam. Másnap már felvágtam, mert csak így volt időm rá, három napot pedig nem nagyon mernék várni, legalábbis biztosan nem ilyen szép darabbal. Ekkor látszott már, hogy alakul a lila szín, ami a napok múltával egyre egyértelműbbé válik. Még nem tudom, milyen lesz a végleges árnyalat, de ettől függetlenül kísérletet, és nem mellesleg ezt a szuper szappankompozíciót is sikeresnek tekintem! :)

(Forrás: Sárkányfűárus)

BMW szappan - a titkolt projekt

Azt mondta az Ember, hogy ha csinálok BMW-s szappant, arra még ő is azt mondja, hogy "Ez igen!" Valójában májra, vesére gondolt az összetevők tekintetében, de ezt a poént most inkább nem tupírozom tovább. Megint két vallomással tartozom, a bádogemberről és egyéb vegyi anyagokról:
1.  Megszegtem a magam állította szabály, ami szerint sosem használok mesterséges színezéket. De az igazi szín elérése nem lett volna lehetséges növényekkel. Mentségemre szóljon, hogy legalább BDIH pozitívlistás pigmentet szereztem.
2. Nem átallottam Mica port is használni, hiszen igazi ezüst színű növény aztán igazán nem létezik. Oké, ez sem a legbióbb, de szintén elfogadott a natúr kozmetikumokban, és tuti nem fogunk tőle úgy járni, mint a Judy Garland-féle Óz film első bádogembere. Műkörmös boltban szereztem... hááát... nem állítanám, hogy nem volt teljességgel testidegen a közeg. Engem is sandán néztek, hogy milyen szappanokról beszélek én, és mégis mit akarok a szemcsemérettel!
Azt mindenképp el kell még mondanom, hogy sem kékre, sem feketére nem fog színezni sem bőrt, sem kádat. Ez egy nagyon jó pigment, egyszerűen szublimál a vízben :)
És most végre a szakmai rész: talán nem okozok azzal meglepetést, hogy ezt a szappant inkább férfiaknak szánom. Persze benzingőztől részeg csajoknak is jó ajándék lehet. Az összetételt úgy válogattam, hogy borotválkozásra is használhatják a nosztalgiázó pamacsbarátok, feltéve hogy van szívük elhasználni, amit azért jó szívvel ajánlok! A fehér-kék részben van egy nagy adag fehér agyag, ami megkönnyíti a penge siklását, és kíméletesen tisztítja az érzékeny bőrt. Az alap kókuszvaj-földimogyoróolaj-olívaolaj kombináció egyszerre tisztít, ápol, hidratál és teszi rugalmassá a bőrt. A gyulladáscsökkentő ricinusolajtól még jobb lesz a hab minősége, miközben a mindennapi borotválkozástól szenvedő arcnak enyhülést ad. A fekete rész az előző bejegyzésben található pattanásgyilkos teafa és rozmaringolajos szénszappan - kamillával, Himalaya-sóval és szőlőmagolajjal. Nem áldoztam fel a minőséget a szépség oltárán, az már tényleg nem összeegyeztethető az alapelveimmel.
Magamat is megleptem az elhatározással, hogy csakazértis elkészítem ezt a szappant, de azt hiszem megérte! Nagyon jól néz ki!

Update: épp az érési idő végén a nyavalyás fogta magát, és elvesztette a szép fehér színét! Az Ember azzal vigasztal, hogy az igazi is meg szokott sárgulni. Szóval újrakeresztelem: legyen oldtimer BMW szappan a neved!

Mézes-almás háromdió szappan - nem sütiszappan III.

Be kell, hogy valljam, először azt gondoltam, hogy rusnya, ocsmonda színe lett ennek a szappannak. Hogy miért alakult így, azt mindjárt elmesélem. Az Embernek tetszik, szerinte csoki színű, talán nem lesz ezzel egyedül.
Azt hiszem, a név is magyarázatra szorul: egyszerű szójáték, ami az összetevőkből fakad, angol gyökerekkel. Dió-mogyoró-kókusz, vagyis walnut-peanut-coconut: 3 nut, ami szerintem szebben hangzik, ha inkább azt mondjuk: háromdió. Milyen elegáns lenne, ha franciásan trois noix savon volna a neve. De így, magyarul van egy kis népmesés utánérzés benne.
És valóban, a földimogyoró olaj, kókuszvaj, olívaolaj kombinációt dióolajjal bolondítottam meg. Hogy a névhez hű legyek, az olívaolaj sem csak úgy snasszul, magában került bele :) Egy hónappal ezelőtt lelegeltem a hálószoba ablakába lógó diófa friss leveleit és a borsónyi zöld dióit, és mostanáig maceráltam őket extraszűz olívaolajban.
Azért döntöttem úgy, hogy egy diószappant is kell készítenem, mert a diólevél erős összehúzó hatású, makacs bőrbetegségekben ajánlott, gyulladáscsökkentő, nem mellesleg hajszépítő csodaszer is. A dióolaj fertőtlenítő, bőrnyugtató, hidratáló, regeneráló hatással bír, és késlelteti az öregedés nyomait. Mindezt megtámogattam egy kis mézzel, ami megköti a nedvességet, rugalmassá teszi a bőrt, regeneráló, antibakteriális, fertőtlenítő hatású, feltűnően selymes tapintást eredményez. Szinte adta magát, hogy a méz és a dió almát kér, és ha kért, adtam is egy nagy kanállal. A legtöbb bőrápoló tulajdonságát ugyan a gyümölcssavnak köszönheti, ami sajnos köddé válik a szappan lúgos közegében, de a vitamin- és ásványi anyag- és pektintartalom megmarad, és fényt ad a bőrnek. Sokáig színtelen folyadékban gondolkodtam, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve csipkebogyó tea lett belőle. Főzet formában is közel olyan áldásos a bőrnek, mint a mag olaja. Hidratál, érösszehúzó hatású, nyugtatja a bőrt, és visszaadja rugalmasságát.
A várhatóan viszonylag unalmas megjelenést egy régi kecsketejes szappanból gyártott csigákkal terveztem feldobni. A meglepetés épp ekkor ért. Láttam én, hogy más diószappanok barnák, de kiindulva az Aleppo szappan ihlette darabomból, azt vártam, hogy a szép méregzöld olaj most is megőrzi a színét. Hát nem így lett. Azt gondolom, hogy ezt befolyásolta, hogy a diólevél frissen került az olajba, ráadásul a zöld dióval együtt, amiről tudjuk, hogy hetekig nem hagyja el a kezünket. A csipkebogyó is sötétebb lett a lúgtól, mint vártam, bár a folyadékok nagyon kifakulnak a masszában, úgyhogy a szín intenzitásáért biztosan nem felelős. Az alma sem került még bele, amikor már tök sötét volt. A dióolaj elég barna, ki tudja... a főkolompos biztosan a sok levél és burok.
Szóval végül egy teljesen más massza keveredett ki a mixer alól, mint amit terveztem, de nem csüggedtem. A dekorálás után már egészen jól mutatott. És az az illat! Pont az, amire gondoltál, amikor a címet elolvastad! Mostanában azok az illatok tetszettek legjobban, amik nem illóolajból, hanem az egyéb adalékokból származtak. Bármit is mondtam az elején, ez egy nagyon tuti, szuper hatású szappan lett. És most jut csak eszembe: már megint sütiszappan! 

(Forrás. Házikence Tanoda)

Tejberizs szappan - The very coco soap

Az egész úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy rizsolajos szappant és olyat is, amiben kókusztej van. Addig forogtak a szavak a fejemben, amíg tejberizs lett belőlük. A tejberizs fehér és darabos, lehet benne mazsola. Ennek a megjelenítésére is volt egy ötletem, de elvetettem végül, maradt a tiszta fehér koncepció, amiben a rizsre a kókuszreszelék emlékeztet. A többi szappanomnál úgyis kiélem a változatos megjelenés (értsd: túlcsicsázás) iránti vágyamat. A kókusztej házi módszerrel készült, reszelékből, forralással. Így minimális mennyiségű finomítatlan kókuszvajam is lett. Egyértelműen következett az előzményekből, hogy a olajok között is a kókuszolaj aránya lesz a legnagyobb. Persze a mindig elmaradhatatlan olívaolaj a második, ezúttal finomított formában, hogy minél színtelenebb legyen. A rizsolaj hidratáló, bőrnyugtató hatású, késlelteti a ráncok kialakulását, védelmet nyújt az UV sugárzástól, magas antioxidáns tartalmú. Nem terveztem eredetileg, de valamiért úgy éreztem, hogy kell egy kis szőlőmagolajat is tennem bele. Mondjuk, hogy ezzel le van tudva a mazsola is :). Egyszerű tartalomhoz letisztult formát választottam, aminek az aljára került egy csipetnyi reszelék, hogy majd borzas legyen a szappan teteje. Már a kész massza állaga is különlegesen krémes volt, előre sejtetve ezzel gazdagon ápoló hatását. Az első napokban nagyon aktívan változik a megjelenése. A kókuszreszelék inkább masszíroz, mint radíroz, diszkréten illatozik.

Klasszikus olivás-levendulás szappan mandulaolajjal

Nagyon szerettem volna már látni egy igazán fehér, tisztaságot sugárzó levendulás szappant, ami az én kezeim közül kerül ki. Ezért próbáltam ki a kezdő szappankészítők alapreceptjét, ami olívaolajat és levendulavirágot tartalmaz. Került bele még kókuszvaj, mert a habzásról nem tudok lemondani, vitamindús napraforgóolaj, amiben áztattam rövid ideig a virágokat azt remélve, hogy nem fognak teljesen elszíneződni (ez félig-meddig be is vált), és pálmavaj, hogy ne legyen túl puha a szappan. Mandulaolajat is adtam hozzá, ami a száraz, érzékeny bőrről gondoskodik. Ha levendulaszappan, hát az illata is legyen az. Kukoricakeményítőbe kevertem Tihanyi levendulaolajat, ezzel gazdagítva a jótékony hatóanyagokat. (Igen, ez itt a reklám helye, nem csak azért mert ez is 100%-os és mégis olcsóbb, mint a társai, de magyar is, ami fontos kis hazánknak mostanában, ha már a szappanosok alapanyagainak többsége a határon túlról származik.)

 
Ilyen, amikor még az öntőformában érik (és még néhány "művészi" fotó, hátha meghozza a kedved a kipróbálásához is):

Hajbalzsam másképp

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki nyáron a hajszárítót is mellőzi, ha lehet. Télen szenved is a hajam tőle, és a hidegtől, de ha már a samponomat lecseréltem, kellett valami megoldás a népszerű balzsam helyett is. Így találtam ezt a krémbalzsam receptet, amihez csak egy kis kókuszvaj kell, egy citrom, és kész is.

Olivás kecsketejes szappan

A kezdő szappankészítőt érik meglepetések, hiába olvas el tonnányi anyagot a témában. Amikor végre mindent beszereztem az első szappanomhoz, a klasszikus alapdarabbal akartam kezdeni. No de hát nekem már nekifutásra is cicomázhatnékom volt. Így az olívaolaj+lúg+víz felállást azonnal bővítettem ricinusolajjal és kókuszvajjal, hogy jól is habozzon, mert a tusfürdőből kicsit hiányzott a habzás, ami az olívaolajra sajnos jellemző. Csíkokra vágtam egy kis biocitrom héját, de nem vártam meg, hogy teljesen kiszáradjon, úgy ágyaztam meg vele az öntőformát. Az elmaradhatatlan kecsketej használatát le akartam egyszerűsíteni, így kecsketejport kevertem bele. Azt tudtam, hogy a tejet könnyen megégetheti a lúg, de arra nem számítottam, hogy a porral is lehet így járni. Hát megsárgult egy kicsit, de erre csak utóbb jöttem rá, először azt gondoltam, hogy az olajok színét látom. Az érés során sokat vesztett az árnyalat az intenzitásából. A citrom csak két nap múlva okozott meglepetést, amikor kivettem a formából. A csíkok rubin-pirossá váltak a lúg hatására. Nem megbarnult, nem megégett, vagy hasonló, konkrétan harsány piros lett a citromsárgából. Összességében mégis nagyon mutatós szappankákat kaptam, nem beszélve arról, hogy mennyi gazdag, ápoló anyag van bennük.

Első tapasztalatok

Lassan egy hónapja használom a magam készítette krémeket, tusfürdőt, sampont, és már érezhető a változás. Nem mellesleg levontam a kellő tanulságokat is, hogy a következő eresztés még tökéletesebb legyen. Az az igazság, hogy magam sem gondoltam, hogy az a sok rémhír, amit a kozmetikumokban található vegyszerekről lehet olvasni, ennyire kézzel foghatóvá válik. Mármint az a látványos különbség, amit az elhagyásuk okoz. Gyenge szóvicc, de tényleg sokkal jobban érzem magam a bőrömben, pedig azelőtt sem gondoltam magam nagyon érzékeny bőrűnek.
A testápoló nem csak a felkenés utáni 10 percben hidratál, a fejbőröm nem száraz, a tusfürdőtől nincs húzódó érzés, hiába tombol a tél. Az arcom sem fényesebb, vagy ragyásodós attól, hogy kb 50% zsírral kenem. nem elhanyagolható mellékhatás, hogy ha arckrémezés után megnyalom a szám, nem vegyszer ízt érzek, hanem a kakaóvaj finom ízét.
És persze ki kellett próbálnom a dezodort is, bár sok ember ódái kellettek a bizalomhoz. Ki ne félne legalább egy picit az alumíniumsóktól, amikor még a csapból is a mammográfia fontossága folyik. Nos, egyelőre úgy tűnik, működik a dolog. (Kókuszvaj, szódabikarbóna, cink oxid, kukoricakeményítő, levendulaolaj.)

Első krémszappan

Addig addig olvastam, míg azt sem bírtam kivárni, hogy a megfelelő anyagokat összeszedjem (újabb adag olajok, nátrium hidroxid, bármilyen alkalmas öntőforma). Ilyen türelmetlen alkattal kifejezetten kihívás pont hideg eljárással készítendő szappanok készítésébe fogni.
Ennél a módszernél először csak az orr nyeri el jutalmát, amíg az illatfelhőben kevergetünk. Aztán a szem is kap egy kicsi ízelítőt, amikor készen van a massza, és feldíszítve vár az öntőformában, és két nap múlva, amikor kikerül onnét, és fel lehet vágni. Majd jön a minimum egy hónap érlelési idő, egyes források szerint a tiszta olíva szappanoknál ez akár fél év is lehet, hogy tényleg egy kicsit se szárítson. Ekkor tapasztalhatjuk csak meg, mennyire lett krémes és gazdagon ápoló a munkánk gyümölcse. 
Először biztosan nem akartam ezt kivárni és a tusfürdő gyártásból maradt kálium hidroxidból meleg eljárással készítettem egy kevés krémszappant (ezzel a módszerrel azonnal használható szert kapunk). A maradék olajakat használtam hozzá, mindegyik összetevőről ódákat tudna minden natúr-kencés zengeni:
olívaolaj, szezámmagolaj, kókuszvaj, avokádóolaj, ricinusolaj, méhviasz, és narancsolaj az illatért.
Olvastam az egyik szappanos oldalon, hogy egy kis mixeléssel bizalomgerjesztőbbé lehet tenni a megjelenését, és be is vetettem, mert egyébként úgy néz ki a cucc, mint a tegnapi takony Pistike mandzsettáján.

Diszkréten odacsempésztem a mosdóhoz (eltakarva a bolti szappant), hogy az uram is rákényszerüljön a jóra. Nem mintha nem támogatná a hóbortom, még egy saját mérleggel is meglepett.