2013. január 19.

Olivás kecsketejes szappan

A kezdő szappankészítőt érik meglepetések, hiába olvas el tonnányi anyagot a témában. Amikor végre mindent beszereztem az első szappanomhoz, a klasszikus alapdarabbal akartam kezdeni. No de hát nekem már nekifutásra is cicomázhatnékom volt. Így az olívaolaj+lúg+víz felállást azonnal bővítettem ricinusolajjal és kókuszvajjal, hogy jól is habozzon, mert a tusfürdőből kicsit hiányzott a habzás, ami az olívaolajra sajnos jellemző. Csíkokra vágtam egy kis biocitrom héját, de nem vártam meg, hogy teljesen kiszáradjon, úgy ágyaztam meg vele az öntőformát. Az elmaradhatatlan kecsketej használatát le akartam egyszerűsíteni, így kecsketejport kevertem bele. Azt tudtam, hogy a tejet könnyen megégetheti a lúg, de arra nem számítottam, hogy a porral is lehet így járni. Hát megsárgult egy kicsit, de erre csak utóbb jöttem rá, először azt gondoltam, hogy az olajok színét látom. Az érés során sokat vesztett az árnyalat az intenzitásából. A citrom csak két nap múlva okozott meglepetést, amikor kivettem a formából. A csíkok rubin-pirossá váltak a lúg hatására. Nem megbarnult, nem megégett, vagy hasonló, konkrétan harsány piros lett a citromsárgából. Összességében mégis nagyon mutatós szappankákat kaptam, nem beszélve arról, hogy mennyi gazdag, ápoló anyag van bennük.

1 megjegyzés:

  1. Tényleg jó kis szappan lett. Én a magam részéről jobban szeretem a tömbből szelt szappandarabokat, mert van bennük valami rusztikus, de a gyerekeknél a formába öntött az abszolút nyertes. Csenge el is nevezte pudingszappannak.:)

    VálaszTörlés