Már időszerű volt a következő szupertápláló OMH típusú, vagyis zabos, tejes, mézes szappant kitervelni. Ráadásul Anikó s benyújtotta az igényét egy karácsonyos-sütisre, úgyhogy két legyet ütöttem egy csapásra. Az egyszerű, finom dizájn helyett most egy kicsit sportosabbat választottam, na de külcsín előtt két szót ejtsünk a belbecsről. Alaposan lenyomtam a kókuszolaj arányát, ha már érzékeny bőrre valót terveztem, a feladatairól gondoskodnak az egyéb összetevők. A szűz olívaolaj annál több volt benne, de a disznózsírral és a sheavajjal sem fukarkodtam, a hab a tortán mégis a mandulaolaj volt.
A ricinusolajat most is káliszappan formában adtam hozzá, így ismét enyhén vegyes lúgozású lett a szappan. A kíméletes olajösszetételen túl a hangsúly a már említett adalékokon van. A tej kecsketejpor formájában került bele, és a zabot is előre beáztattam, hogy annak a "teje" is kioldódjon. Nem fukarkodtam a mézzel sem, hisz nem győzöm elégszer elmondani, milyen verhetetlen a bőr simaságának elősegítésében. A holland kakaópor nagyon finom, táplál, és nem mellesleg pigment nélkül biztosítja a kontrasztos mintázás lehetőségét. Tudom, hogy jobban illene a karácsonyi hangulathoz egy mézeskalácsos, fűszeres illat, de nem akartam olyan illóolajokkal megterhelni ezt a nagyon kíméletes kompozíciót, amik sokaknál váltanak ki allergiás jellegű reakciót.
Így inkább egy olyan illóra esett a választásom, ami nemhogy kíméletes, de egyenesen ajánlott bőrnyavalyákra a neki tulajdonított fertőtlenítő, regenerálóhatás miatt. Ez a friss és édes illatú rózsafa. Most már áttérhetünk a minta kérdésére. Azt a kockás jellegű mintázást szerettem volna elkészíteni, amihez elvileg elválasztókat kellene használni, hogy szabályosak legyenek a vonalak. Viszont ha ilyen gyorsan sűrűsödő masszát készítünk, akkor elkészíthető segédeszköz nélkül is, csak nem lesz annyira egyenes. De hát épp ez a szép benne, nem? Szóval a massza felébe tettem kakaóport, és csak egy spatula segítségével kezdtem el felváltva pakolni a színeket. Így majdnem olyan lett, mint az autóversenyes célzászlók :)
Nagyon szeretem azt az aranysárga színt, amit a cukros-tejes masszák képesek produkálni. Volt még egy pár darabom azokból a kiskanalakból, amikkel az Őssejt szappant is díszítettem, úgy gondoltam, itt is jó helyen lesznek.
Finom, illatos, pihentető fürdőkhöz ideális télen, nyáron.
OMH Advent soap
This is a classical oat, goatmilk and honey soap especially for Xmas spicy-cakey season. The only difference is that I avoided the spicey EOs, because I have created a very gentle soap for sensitive skin. The amount of coconut oil is very low, but is full of virgin olive oil, lard, shea butter, castor and almond oil, with dual-lye method. The pattern is made of cocoa powder, scented with rosewood EO. The spoons are calendula and camomile soaps.
2015. november 22.
Egy sört és fehér csokit a fiúknak
Semmi nem indokolta, csak örülök az új játékomnak, ezért zöld leveleket rajzoltam a tetejére Montmorillonittal színezve. Ez a szappan megfelel a férfiak elképzeléseinek: kemény, habzik, férfias illata van... a többi őket úgysem érdekli. Egyedül a fotó kiválasztásakor kérdeztem mg az Ember véleményét, hogy kb. be tudjam lőni, melyik kép fogja meg egy férfi agyát :)
Mi pedig helyettük is tudjuk, hogy ezek az összetevők jót is tesznek nekik, vagy akár nekünk is. :)
Stout soap with white chocolate for Him
This soap is made of a dark beer from a local craft brewery. Made of coconut, virgin olive, ricebran oils, cocoa butter, lard, soybean and castor with dual lye method again. Since the white chocolate is cocoa butter, cream and sugar, I added some cream also. There is enough sugar in the beer itself. :) The leafs got their green from Montmorillonit clay. There are two versions of this soap: a fragranced one, scented with BayRum, and an all natural one, made with peppermint, juniper and cinnamon leaf EOs.
Karamellás birsalma szappan matyó módra
Amikor megláttam azt a kupac birsalmát, muszáj volt lenyúlnom belőle egy darabot. Persze nem az ízének nem tudtam ellenállni, hanem a lehetőségnek, hogy szappant készítsek belőle. Mivel szeretem a tematikus szappanokat, azon gondolkodtam, mit tudnék köré keríteni. Minduntalan a karamellás sült alma ugrott be, bárhogy is próbálkoztam, úgyhogy végül csak kötélnek álltam. Mégis csak karácsony van, vásár van, tél van, magyaros csemege...
Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert eközben az Emőke által meghirdetett Matyó szappanverseny már a finisben járt.
Én meg vesztemre meglátogattam a gazdáját, aki kvázi rám parancsolt, hogy szíveskedjek én is indulni valamivel, még előttem az egész este... na ja... Mindenképp egyszínű, így értelemszerűen piros mintában gondolkodtam, legfőképp azért, mert csak egy szilikon tollam van. Szóval az almát lereszeltem, és kerestem a neten matyó sablonokat. Kitaláltam egy finom olajkombinációt: kókusz, szűz olíva, disznózsír, szója, shea, és a már múltkor is említett ricinusos káliszappan.
Az volt a tervem, hogy kivételesen a színekben is visszaköszön a tartalom, ezért Nicosia grün és goldocker deutsh agyagokat készítettem elő: a nagyobbik rész halvány almazöld, rajta vékony rétegnyi karamell sárga.
A mintához tökéletes volt a terra ercolano vörös agyagom színe. Rajzolgattam vagy egy órát a konyhában, hogy ezeket az elsőre egész jól sikerült motívumokat megalkossam. Kicsit sajnáltam is, hogy nemsokára fel fogom őket szeletelni. A gyümölcsös, karácsonyos, ünnepi hangulathoz kubeba és fahéj olajakat választottam. Aztán amikor a szappan megérett, és felvágtam, rájöttem, hogy egy apró, ám igen fontos részletről megfeledkeztem.
Hogy az alma csersavja tuti barnulni fog... és barnult is... a sárga színem még csakcsak állta a sarat, de zöldagyagot ennyire fölöslegesen még sosem használtam. (Update: Szerencsére a húgom fittyet hány a tárolással kapcsolatos kéréseimre, és rendszeresin teszi ki direkt napfénynek a szappanokat. Így tudtam meg, hogy idővel a barnaság eltűnik, ha nem dugdossuk a fény elől, így már kezd kijönni az eredetileg tervezett szín.)
A kezdeti sötét keret után az egész elszíneződött.
Ha már az oxidáció keresztül húzta a számításaimat, legalább az új szerzeményeimet kipróbálhattam. Készíttettem egyedi pecséteket magamnak: a logómat több méretben, és ez a madárkás a kedvencem!
Remélem, nektek is tetszik ez az édes téli meglepetés!
Update! Szerencsére van olyan családtag, aki számtalan kérésem ellenére durva körülmények közt, direkt napsütésnek kitéve tartja a szappanjaimat. Így egyrészt minőségi tesztet is végez nekem :) másrészt megtudhattam, hogy az eredetileg áhított dizájn kellő idő és fény hatására csak kialakult. Nektek is megmutatom, persze, hogy megörökítettem örömömben. Pont ez volt a szemem előtt! :)
Caramel quince soap in Matyo style
A Matyo soap contest was arranged lately, meanwhile I got a quince.
So I was to make a Hugarian patterned apple sweet soap like caramel baked apple. Oils: coconut, virgin olive, lard, soybean, shea and castor with dual lye method. I wanted to imitate an apple appearance so I used light Nicosia green earth and goldocker yellow clay as caramel, but the quince became much more dark than I hoped. Scented with cubeba and cinnamon. The top pattern is terra ercolano red clay.
Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert eközben az Emőke által meghirdetett Matyó szappanverseny már a finisben járt.
Én meg vesztemre meglátogattam a gazdáját, aki kvázi rám parancsolt, hogy szíveskedjek én is indulni valamivel, még előttem az egész este... na ja... Mindenképp egyszínű, így értelemszerűen piros mintában gondolkodtam, legfőképp azért, mert csak egy szilikon tollam van. Szóval az almát lereszeltem, és kerestem a neten matyó sablonokat. Kitaláltam egy finom olajkombinációt: kókusz, szűz olíva, disznózsír, szója, shea, és a már múltkor is említett ricinusos káliszappan.
Az volt a tervem, hogy kivételesen a színekben is visszaköszön a tartalom, ezért Nicosia grün és goldocker deutsh agyagokat készítettem elő: a nagyobbik rész halvány almazöld, rajta vékony rétegnyi karamell sárga.
A mintához tökéletes volt a terra ercolano vörös agyagom színe. Rajzolgattam vagy egy órát a konyhában, hogy ezeket az elsőre egész jól sikerült motívumokat megalkossam. Kicsit sajnáltam is, hogy nemsokára fel fogom őket szeletelni. A gyümölcsös, karácsonyos, ünnepi hangulathoz kubeba és fahéj olajakat választottam. Aztán amikor a szappan megérett, és felvágtam, rájöttem, hogy egy apró, ám igen fontos részletről megfeledkeztem.
Hogy az alma csersavja tuti barnulni fog... és barnult is... a sárga színem még csakcsak állta a sarat, de zöldagyagot ennyire fölöslegesen még sosem használtam. (Update: Szerencsére a húgom fittyet hány a tárolással kapcsolatos kéréseimre, és rendszeresin teszi ki direkt napfénynek a szappanokat. Így tudtam meg, hogy idővel a barnaság eltűnik, ha nem dugdossuk a fény elől, így már kezd kijönni az eredetileg tervezett szín.)
A kezdeti sötét keret után az egész elszíneződött.
Ha már az oxidáció keresztül húzta a számításaimat, legalább az új szerzeményeimet kipróbálhattam. Készíttettem egyedi pecséteket magamnak: a logómat több méretben, és ez a madárkás a kedvencem!
Remélem, nektek is tetszik ez az édes téli meglepetés!
Update! Szerencsére van olyan családtag, aki számtalan kérésem ellenére durva körülmények közt, direkt napsütésnek kitéve tartja a szappanjaimat. Így egyrészt minőségi tesztet is végez nekem :) másrészt megtudhattam, hogy az eredetileg áhított dizájn kellő idő és fény hatására csak kialakult. Nektek is megmutatom, persze, hogy megörökítettem örömömben. Pont ez volt a szemem előtt! :)
Caramel quince soap in Matyo style
A Matyo soap contest was arranged lately, meanwhile I got a quince.
So I was to make a Hugarian patterned apple sweet soap like caramel baked apple. Oils: coconut, virgin olive, lard, soybean, shea and castor with dual lye method. I wanted to imitate an apple appearance so I used light Nicosia green earth and goldocker yellow clay as caramel, but the quince became much more dark than I hoped. Scented with cubeba and cinnamon. The top pattern is terra ercolano red clay.
2015. november 13.
Megint szappan, megint bor, megint Hajós
Ismét meghívást kapott a kis csapat a hajósi pincefaluba.
Sajnos idén elmaradt a szappantábor, de helyette duplán is kárpótoltuk magunkat szappan-klubbal. Először az eredetileg tervezett időpontban megszálltuk az Erdőszéli Szappanműhely portáját, majd egy jó hónap múlva csakazértis eljutottunk Judwil szappanfőzdéjébe.
A program már-már hagyományőrző jelleggel pont úgy kezdődött, mint az összes többi klubdélután. Megérkeztünk, elkezdtünk csicseregni, ajándékokat cseréltünk, csicseregtünk, megabajgattunk az aktuális vendéglátó állatait, csicseregtünk. Szegény Szotyi annyira elfáradt a nagy izgalomban, hogy másnap inkább már távol tartotta magát tőlünk, hogy kipihenhesse a sok játék fáradalmait. A nagy társalgásban mire megéheztünk volna, a házigazda már elénk is varázsolta a csodálatos ebédet.
Nos igen, a szappanklubok nem múlhatnak el ínycsiklandó falatok, és betegre evés nélkül. Ilyenkor mindig nagyon nehezen vesszük rá magunkat, hogy a beszélgetést épp csak rövid időre felfüggesztve végre a lényegre térjünk, és elkezdjünk szappanozni.
A téma adta magát: ősz van, szüret, Hajóson vagyunk, naná hogy boros szappant kell készíteni! A vörösbort már előkészítette Judwil egy saját kékfrankosból, és egy guszta receptet is megálmodott nekünk.
Természetesen a boros témához szőlős összetevőket választottunk: a szőlőmagolaj és kétféle finomságú szőlőmagliszt sem maradhatott ki. Az illatkeverék borhoz méltón fűszeres lett, de már a karácsonyi hév is elkapott minket: édes narancs, karácsonyi illatkeverék, vaniliával megbolondítva. Hmmm, mámorító! Judwil nagy tudója az illatkeverésnek! Bár a házigazda és számos vendég is művelője a szép örvényeknek, ismerve a boros szappanmasszák és a finom, fűszeres illatolajok viselkedését, nem terveztünk túl bonyolult dizájnt.
Három réteg a kétféle lisztből, és egy csíknyi gyönyörű vörös, terra ercolano nevű agyagból, megbolondítva egy kis arannyal tökéletesen mutat. Ha úgy alakul, még a tetején játszhatunk egy picit. Úgy alakult... ezüst glicerin swirllel koronáztuk a közös művet.
Amíg a szappant eltettük pihenni, mi nem lustálkodtunk.
Összeszedtük magunkat, felkerekedtünk, és elindultunk a hajósi pincefaluba, hisz nincs szappanklub borkóstolás nélkül. Az este további részét egy bűbájos vendégházban töltöttük véget nem érő beszélgetéssel, falatozással, és iszogatással.
Hajnal volt, mire takarodót fújtunk, hogy aztán reggel újult erővel csodálhassuk meg a környéket. Bejártuk a szőlő szélét, megnéztük a pincefalut nappali fényben, és felmásztunk a kilátóba, hogy a távoli tájat is megcsodálhassuk.
Készítettünk néhány álmos csoportképet - úgy látszik, ez is kötelező eleme az ottalvós szappanos összeröffenéseknek :)
De már kezdtünk mind nagyon kíváncsiak lenni az előző napi műre. Vissza is indultunk a faluba, de mindenek előtt a reggelihez láttunk. Vendéglátónk jó ismerőse megint készült nekünk isteni, kemencében sült kenyérrel, hozzá különleges mézeket és lekvárokat is kóstoltunk.
Amíg mi beszélgettünk, Judwil szinte észrevétlenül osont ki, hogy a szappant elővarázsolja. Persze rögtön előkerültek a telefonok, hogy a kertben elrendezett kompozíciót mind megörökítsük. Ezúton is köszönet a képekért Gyurinak!
A szappanokra autogrammot kértünk a házigazdától, majd különleges illatát szaglászva folytattuk a véget nem érő csicsergést. Végül csak eljött megint a délután, és nehéz búcsút vettünk egymástól.
Ilyenkor már mindig a következő alkalmat tervezgetjük. Remélem, mielőbb újra találkozunk!
Sajnos idén elmaradt a szappantábor, de helyette duplán is kárpótoltuk magunkat szappan-klubbal. Először az eredetileg tervezett időpontban megszálltuk az Erdőszéli Szappanműhely portáját, majd egy jó hónap múlva csakazértis eljutottunk Judwil szappanfőzdéjébe.
A program már-már hagyományőrző jelleggel pont úgy kezdődött, mint az összes többi klubdélután. Megérkeztünk, elkezdtünk csicseregni, ajándékokat cseréltünk, csicseregtünk, megabajgattunk az aktuális vendéglátó állatait, csicseregtünk. Szegény Szotyi annyira elfáradt a nagy izgalomban, hogy másnap inkább már távol tartotta magát tőlünk, hogy kipihenhesse a sok játék fáradalmait. A nagy társalgásban mire megéheztünk volna, a házigazda már elénk is varázsolta a csodálatos ebédet.
Nos igen, a szappanklubok nem múlhatnak el ínycsiklandó falatok, és betegre evés nélkül. Ilyenkor mindig nagyon nehezen vesszük rá magunkat, hogy a beszélgetést épp csak rövid időre felfüggesztve végre a lényegre térjünk, és elkezdjünk szappanozni.
A téma adta magát: ősz van, szüret, Hajóson vagyunk, naná hogy boros szappant kell készíteni! A vörösbort már előkészítette Judwil egy saját kékfrankosból, és egy guszta receptet is megálmodott nekünk.
Természetesen a boros témához szőlős összetevőket választottunk: a szőlőmagolaj és kétféle finomságú szőlőmagliszt sem maradhatott ki. Az illatkeverék borhoz méltón fűszeres lett, de már a karácsonyi hév is elkapott minket: édes narancs, karácsonyi illatkeverék, vaniliával megbolondítva. Hmmm, mámorító! Judwil nagy tudója az illatkeverésnek! Bár a házigazda és számos vendég is művelője a szép örvényeknek, ismerve a boros szappanmasszák és a finom, fűszeres illatolajok viselkedését, nem terveztünk túl bonyolult dizájnt.
Három réteg a kétféle lisztből, és egy csíknyi gyönyörű vörös, terra ercolano nevű agyagból, megbolondítva egy kis arannyal tökéletesen mutat. Ha úgy alakul, még a tetején játszhatunk egy picit. Úgy alakult... ezüst glicerin swirllel koronáztuk a közös művet.
Amíg a szappant eltettük pihenni, mi nem lustálkodtunk.
Összeszedtük magunkat, felkerekedtünk, és elindultunk a hajósi pincefaluba, hisz nincs szappanklub borkóstolás nélkül. Az este további részét egy bűbájos vendégházban töltöttük véget nem érő beszélgetéssel, falatozással, és iszogatással.
Hajnal volt, mire takarodót fújtunk, hogy aztán reggel újult erővel csodálhassuk meg a környéket. Bejártuk a szőlő szélét, megnéztük a pincefalut nappali fényben, és felmásztunk a kilátóba, hogy a távoli tájat is megcsodálhassuk.
Készítettünk néhány álmos csoportképet - úgy látszik, ez is kötelező eleme az ottalvós szappanos összeröffenéseknek :)
De már kezdtünk mind nagyon kíváncsiak lenni az előző napi műre. Vissza is indultunk a faluba, de mindenek előtt a reggelihez láttunk. Vendéglátónk jó ismerőse megint készült nekünk isteni, kemencében sült kenyérrel, hozzá különleges mézeket és lekvárokat is kóstoltunk.
Amíg mi beszélgettünk, Judwil szinte észrevétlenül osont ki, hogy a szappant elővarázsolja. Persze rögtön előkerültek a telefonok, hogy a kertben elrendezett kompozíciót mind megörökítsük. Ezúton is köszönet a képekért Gyurinak!
A szappanokra autogrammot kértünk a házigazdától, majd különleges illatát szaglászva folytattuk a véget nem érő csicsergést. Végül csak eljött megint a délután, és nehéz búcsút vettünk egymástól.
Ilyenkor már mindig a következő alkalmat tervezgetjük. Remélem, mielőbb újra találkozunk!
2015. november 5.
Transzferálós mellékzönge
Pici idő kell, míg a festék elkezd fellazulni, de onnét megy minden, mint a karikacsapás.
Bennem fel sem merült a kérdés, csak a lányok vetették fel a munkahelyemen: nem lesz-e olajos a ruha. Érdemes a beavatkozás előtt egy gyors papírtesztet végrehajtani, hogy tényleg igazi illóolajunk van-e otthon, vagy olajos vivőanyaggal higított. Utóbbi zsíros nyomot hagy maga után, előbbi pár perc alatt teljesen eltűnik a papírról. Ha késznek érezzük magunkat, sütőpapírral vagy zsírpapírral át lehet vasalni némi száradás után. És voilá! Amúgy azt írták az okosok, hogy ne legyen túl bonyolult a kép, de első kísérletre is szépen kijöttek az apró részletek. Csak annyit tudok, hogy bírja a mosást, hogy mennyit, majd kiderül. :)
Gyanítom, akár függőséget is okozhat, úgyhogy csak óvatosan!
Transfer techniques
Needed equipments: t-shirt or what else, a laser printer, essential oil or alcohol or acetone. And your unique soaping fancy dress is ready.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)