Az egyik nagy kedvencem, a dió most különleges külsőt kapott, amiben sokféle új technikát alkalmaztam. Kétrétegű szappan, ami egyben lejtős is és félig hideg eljárással készült félig melt&pour is, nem is akármilyen. Nem olyan régen találtam egy házi melt&pour receptet, aminek az a legnagyobb előnye, hogy pontosan tudom, mi van benne, hisz mindent én teszek bele. Másrészt majdnem teljesen átlátszó, mégis nagyságrendekkel olcsóbb az előállítása, mint a valódi glicerinszappanoké. Harmadrészt pofonegyszerű, és nem merül fel kétségek hada a receptet illetően, mint egy korábbi szerzeményem esetében. Omar Anyu bevállalósabb, és gyorsabb is volt, így Ő tesztelte le, és osztotta meg mindannyiunkkal a módszert, hogy a szokás szerint rendkívül igényes tudományos magyarázatról már ne is beszéljünk.
No de maradjunk még egy kicsit a hideg eljárással készült félnél. Rendkívül bevállalósan 17% dióolajjal készült, amit aztán nem győztem keményíteni kókuszvajjal, sheavajjal, csipetnél több sóval (kvázi-sole-módszer). Nem maradhatott ki belőle az imádott olíva, és a habzásért felelős ricinus. Gondolkodtam rajta, hogy keressek valami átlátszó magyarázatot a lime olaj használatára, de a prózai ok csupán annyi, hogy rengeteg van belőle itthon. A második résznél ki fog derülni, hogy a gyümölcs színe azért illik a képbe.
Az én melt&pour szappanomba pálma helyett olívaolaj került, egyrészt a már korábban említett averzióm miatt. Másrészt azért, mert nagy terveim voltak a hónapok óta ázó diólevelem sötétzöld olajával. Ezt a szappant főzni kell, kicsit féltem, hogy el is veszti a színét, de nem, a tervem sikerült! De ha már lágy olajra cseréltem a receptben a szilárdat, muszáj volt a sztearinsav mennyiségét megnövelnem - arányaiban 2,5x annyit használtam, mint amit az alap recept előír, és kopogós kemény lett a szappanom kihűlés után. Azt csak fél mondat erejéig jegyzem meg, hogy ezúttal azt mutattam be (telefon híján magamnak), mi történik, ha nagyon lehűl a lúgoldat az olajok hőmérsékletéhez képest. Ugyanolyan fázisszétválás következik be, mint a cukros, túlmelegedett masszáknál, csak hamarabb, de cserébe egy kevés mixerezés, és kevesebb hőhatás is gyógyítja. Ezúttal egyébként is meleg eljárással kellett készíteni az alapot, így nem fájt annyira a jelenség.
Nekem a felületéről egy sekély tó tükre jut eszembe :) Sokaknak mondhatok köszönetet ezért a különösen jól sikerült, látványos és mégis nagyon ápoló szappanért!
Update: Érdekes viselkedést fedeztünk fel Omar Anyuval kézen fogva ennél a M&P receptnél. Párás környezetben elkezd vastagon izzadni, nyilván többek közt a glicerin erős higroszkópos tulajdonsága miatt. Aztán szárazabb, melegebb időben huss, szőrén szálán eltűnik a ragacsos réteg.
Homemade melt&pour walnut soap
Slanted layered CP and M&P soap. The CP part is made of walnut oil, coconut, castor, olive oil, and shea butter, scented with lime EO. For the M&P layer I used Zacil's recipe, but used olive oil (infused with walnut leaves) instead of palm oil. Thus I increased the amount of stearic acid, and it became stone hard. Thanks to the leaves it is beautiful green.
Update: I have a strange experience with the M&M recipe. In vaporous environment the surface started to exude some gooey thing (maybe because glycerine is strongly hygroscopic), but under warm and dry conditions this layer disappeared.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dióolaj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dióolaj. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. március 30.
2013. június 16.
Mézes-almás háromdió szappan - nem sütiszappan III.
Be kell, hogy valljam, először azt gondoltam, hogy rusnya, ocsmonda színe lett ennek a szappannak. Hogy miért alakult így, azt mindjárt elmesélem. Az Embernek tetszik, szerinte csoki színű, talán nem lesz ezzel egyedül.
Azt hiszem, a név is magyarázatra szorul: egyszerű szójáték, ami az összetevőkből fakad, angol gyökerekkel. Dió-mogyoró-kókusz, vagyis walnut-peanut-coconut: 3 nut, ami szerintem szebben hangzik, ha inkább azt mondjuk: háromdió. Milyen elegáns lenne, ha franciásan trois noix savon volna a neve. De így, magyarul van egy kis népmesés utánérzés benne.
És valóban, a földimogyoró olaj, kókuszvaj, olívaolaj kombinációt dióolajjal bolondítottam meg. Hogy a névhez hű legyek, az olívaolaj sem csak úgy snasszul, magában került bele :) Egy hónappal ezelőtt lelegeltem a hálószoba ablakába lógó diófa friss leveleit és a borsónyi zöld dióit, és mostanáig maceráltam őket extraszűz olívaolajban.
Azért döntöttem úgy, hogy egy diószappant is kell készítenem, mert a diólevél erős összehúzó hatású, makacs bőrbetegségekben ajánlott, gyulladáscsökkentő, nem mellesleg hajszépítő csodaszer is. A dióolaj fertőtlenítő, bőrnyugtató, hidratáló, regeneráló hatással bír, és késlelteti az öregedés nyomait. Mindezt megtámogattam egy kis mézzel, ami megköti a nedvességet, rugalmassá teszi a bőrt, regeneráló, antibakteriális, fertőtlenítő hatású, feltűnően selymes tapintást eredményez. Szinte adta magát, hogy a méz és a dió almát kér, és ha kért, adtam is egy nagy kanállal. A legtöbb bőrápoló tulajdonságát ugyan a gyümölcssavnak köszönheti, ami sajnos köddé válik a szappan lúgos közegében, de a vitamin- és ásványi anyag- és pektintartalom megmarad, és fényt ad a bőrnek. Sokáig színtelen folyadékban gondolkodtam, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve csipkebogyó tea lett belőle. Főzet formában is közel olyan áldásos a bőrnek, mint a mag olaja. Hidratál, érösszehúzó hatású, nyugtatja a bőrt, és visszaadja rugalmasságát.
A várhatóan viszonylag unalmas megjelenést egy régi kecsketejes szappanból gyártott csigákkal terveztem feldobni. A meglepetés épp ekkor ért. Láttam én, hogy más diószappanok barnák, de kiindulva az Aleppo szappan ihlette darabomból, azt vártam, hogy a szép méregzöld olaj most is megőrzi a színét. Hát nem így lett. Azt gondolom, hogy ezt befolyásolta, hogy a diólevél frissen került az olajba, ráadásul a zöld dióval együtt, amiről tudjuk, hogy hetekig nem hagyja el a kezünket. A csipkebogyó is sötétebb lett a lúgtól, mint vártam, bár a folyadékok nagyon kifakulnak a masszában, úgyhogy a szín intenzitásáért biztosan nem felelős. Az alma sem került még bele, amikor már tök sötét volt. A dióolaj elég barna, ki tudja... a főkolompos biztosan a sok levél és burok.
Szóval végül egy teljesen más massza keveredett ki a mixer alól, mint amit terveztem, de nem csüggedtem. A dekorálás után már egészen jól mutatott. És az az illat! Pont az, amire gondoltál, amikor a címet elolvastad! Mostanában azok az illatok tetszettek legjobban, amik nem illóolajból, hanem az egyéb adalékokból származtak. Bármit is mondtam az elején, ez egy nagyon tuti, szuper hatású szappan lett. És most jut csak eszembe: már megint sütiszappan!
(Forrás. Házikence Tanoda)
Azt hiszem, a név is magyarázatra szorul: egyszerű szójáték, ami az összetevőkből fakad, angol gyökerekkel. Dió-mogyoró-kókusz, vagyis walnut-peanut-coconut: 3 nut, ami szerintem szebben hangzik, ha inkább azt mondjuk: háromdió. Milyen elegáns lenne, ha franciásan trois noix savon volna a neve. De így, magyarul van egy kis népmesés utánérzés benne.
És valóban, a földimogyoró olaj, kókuszvaj, olívaolaj kombinációt dióolajjal bolondítottam meg. Hogy a névhez hű legyek, az olívaolaj sem csak úgy snasszul, magában került bele :) Egy hónappal ezelőtt lelegeltem a hálószoba ablakába lógó diófa friss leveleit és a borsónyi zöld dióit, és mostanáig maceráltam őket extraszűz olívaolajban.
Azért döntöttem úgy, hogy egy diószappant is kell készítenem, mert a diólevél erős összehúzó hatású, makacs bőrbetegségekben ajánlott, gyulladáscsökkentő, nem mellesleg hajszépítő csodaszer is. A dióolaj fertőtlenítő, bőrnyugtató, hidratáló, regeneráló hatással bír, és késlelteti az öregedés nyomait. Mindezt megtámogattam egy kis mézzel, ami megköti a nedvességet, rugalmassá teszi a bőrt, regeneráló, antibakteriális, fertőtlenítő hatású, feltűnően selymes tapintást eredményez. Szinte adta magát, hogy a méz és a dió almát kér, és ha kért, adtam is egy nagy kanállal. A legtöbb bőrápoló tulajdonságát ugyan a gyümölcssavnak köszönheti, ami sajnos köddé válik a szappan lúgos közegében, de a vitamin- és ásványi anyag- és pektintartalom megmarad, és fényt ad a bőrnek. Sokáig színtelen folyadékban gondolkodtam, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve csipkebogyó tea lett belőle. Főzet formában is közel olyan áldásos a bőrnek, mint a mag olaja. Hidratál, érösszehúzó hatású, nyugtatja a bőrt, és visszaadja rugalmasságát.
A várhatóan viszonylag unalmas megjelenést egy régi kecsketejes szappanból gyártott csigákkal terveztem feldobni. A meglepetés épp ekkor ért. Láttam én, hogy más diószappanok barnák, de kiindulva az Aleppo szappan ihlette darabomból, azt vártam, hogy a szép méregzöld olaj most is megőrzi a színét. Hát nem így lett. Azt gondolom, hogy ezt befolyásolta, hogy a diólevél frissen került az olajba, ráadásul a zöld dióval együtt, amiről tudjuk, hogy hetekig nem hagyja el a kezünket. A csipkebogyó is sötétebb lett a lúgtól, mint vártam, bár a folyadékok nagyon kifakulnak a masszában, úgyhogy a szín intenzitásáért biztosan nem felelős. Az alma sem került még bele, amikor már tök sötét volt. A dióolaj elég barna, ki tudja... a főkolompos biztosan a sok levél és burok.Szóval végül egy teljesen más massza keveredett ki a mixer alól, mint amit terveztem, de nem csüggedtem. A dekorálás után már egészen jól mutatott. És az az illat! Pont az, amire gondoltál, amikor a címet elolvastad! Mostanában azok az illatok tetszettek legjobban, amik nem illóolajból, hanem az egyéb adalékokból származtak. Bármit is mondtam az elején, ez egy nagyon tuti, szuper hatású szappan lett. És most jut csak eszembe: már megint sütiszappan!
(Forrás. Házikence Tanoda)
Címkék:
alma,
csipkebogyó,
diólevél,
dióolaj,
diószappan,
emszappan,
földimogyoró olaj,
kókuszvaj,
méz,
sütiszappan,
zölddió
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
