Bolygók a csillagporos éjszakai égen

Csillagász szappan, az Embernek - már megint... meg is kérdezte, hogy valódi csillagászból készült-e :) Ahogy megígértem korábban,  most elmondom, mi lett a "férfias játékok kollekció" utolsó darabja. A focis és pókeres szappanokból megmaradt színes masszákból golyókat gyúrtam. Kicsit elrugaszkodhattam a valóságtól a gyártás során, én legalábbis nem nagyon tudok olyan galaxisról, amelyikben ennyi, egymáshoz közeli bolygón volna élet. Biztos ami biztos néhány vörösbolygót is elhintettem. Egy kis adagot eltettem a fehér lereszelt masszából, hogy száradás után morzsolható legyen - így készült a Tejút. És némi giccsel megkoronázandó hintettem rá egy kevés ezüst színű Mica selyemport. Ahogy a BMW-s szappannál, itt is elmondom, hogy a Mica ásványi eredetű, natúr kozmetikumokban elfogadott pigment, ahogy a zöld és kék pigmentjeim is. A vörös homokszínt adó pirospaprika pedig végképp teljesen természetes eredetű, ráadásul kisimítja a bőrt és enyhén dörzsölő hatású. A színes részek jó kis vitamindús, tápláló masszából készültek: kókuszvaj, pálmavaj, napraforgóolaj, olívaolaj és rizsolaj. Az éjszakai égbolt egyszerűbb összetételű: kókuszvaj, földimogyoróolaj és olívaolaj. Nem sajnáltam belőle a szénport, bár tényleg nagyon kevés elég belőle, hogy ilyen intenzív színt adjon.

Az illattal nem jutottam dűlőre.

Megkérdeztem az Embert, szerinte milyen illata van a csillagoknak.
Azt mondta: égett...
Hm, köszi :) 

Akkor inkább maradjunk a bergamottnál. :) Ha már úgy alakult, hogy szenes szappan lett, akkor illik is hozzá ez az erős fertőtlenítő, tisztító hatású olaj. Férfiakhoz is illő illata nyugtat és álmot hoz, képes a fájdalmat és a lázat is csillapítani. Összességében ez az igazán szép darab a zsíros, aknés, gyulladásokra hajlamos bőr ápolására alkalmas.

(Forrás: Tiszta Szívvel Műhely)

Bánatűző verbéna-citromfű szappan

Ennek a szappannak több története is van. Az egyik a formájához kötődik. Egy ideje már vágytam egyszerű korong alakú szappant is készíteni, de a végső elhatározáshoz kellett az, hogy kérjenek is ilyet. Az indok egyszerű: ha kisgyerek használja, először túl nagy a hasáb forma, aztán pedig a vége könnyen törik a még ügyetlen kezekben. A másik, szomorúbb történet a névvel kapcsolatos. Hosszas felkészülés előzte meg a szappan elkészítését, mert a verbénát már egy hónapja maceráltam. Kifejezetten stresszoldónak és egyben szépségszappannak szántam, így válogattam az összetevőket is. Végül úgy adódott, hogy már az elkészítés is bánatűző lett, az én bánatomé. Ugyanis most épp Erdélyben kellene pihennünk, de épphogy elindultunk, még a várost sem hagytuk el, amikor totálkárosra törték az autónkat. Szóval itthon kellett maradnunk, vár ránk a biztosítós kálvária, az Ember vigasztalhatatlan. Én meg bánatomban nekiálltam elkészíteni ezt a darabot, ha már ennyi időm szabadult fel. Remélem, másoknak csupa öröme lesz benne!

A verbéna egyszer csak hozzám szólt a gyógynövényes polcról, és kért, hogy vigyem magammal. Jó ötletnek tűnt, úgyhogy megvettem, és amint hazaértem vele, a háromnegyedét szőlőmagolajba szórtam, majd kb. másfél hónapot napoztattam. Később a maradékból készült forrázat lett a folyadék fázis. Ez a nagyon erős hatású növény épp az ereje miatt illóolaj formában nem is ajánlott kozmetikumokban, csak párologtatásra. Külsőleg sebgyógyító, vérzéscsillapító hatású, bőrgyulladások kezelésére fürdő formájában alkalmazzák. Frissít és nyugtat, álmatlanságban és idegkimerültségben szenvedőknek hatásos segítség, sőt még az átkok ellen is védelmet nyújt! :) Végre leírhatom, hogy saját termesztésű citromfüvet használtam fel a szappanomba! (Tudom, tudom, valójában melissa officinalis, ami nem citromfű, csak tévesen hívjuk annak, de most maradok pongyola, mert így közismert.) Tavasszal vettem, kicsit megcsúsztam a mag elvetésével, mégis gyönyörű, egészséges, illatos leveleket hozott. Feltétlenül meg akartam őrizni a lehető legérintetlenebb formát, ezért csak pár napra került olajba, hogy lazuljon a szerkezete, de még a növényben maradjon az anyagainak a nagyobb része. Végül a pár nap kettőre csökkent, de az olaj így is nagyon illatozott már. Szűrővel felfogtam a leveleket, majd a szalagfázis elején visszakerültek a masszába, hogy a botmixer felaprítsa őket. Az illatot citromfű illóolajjal erősítettem fel. Ez a növény kifejezetten nyugtató (szívnek és bőrnek egyaránt), ideg- és lélekerősítő hatású. Nagyon erős baktérium-, vírus- és gombaölő szer, ami a herpesszel is sikeresen veszi fel a harcot. A bőrt selymessé varázsolja, megnyitja a pórusokat a tápanyagok számára, tonizál és rugalmassá, feszessé tesz. (Figyelem, mindkét növény használata kerülendő várandósság idején!) Az olajkombináció kókuszvaj, extraszűz olívaolaj és szőlőmagolaj, utóbbi a gyógynövényekhez hasonlóan rugalmasságot ad, nyugtat, gyulladáscsökkentő hatású.

Egyelőre élénkzöld színe van a szappannak és a citromfű daraboknak is, olyan jó friss, vidám hangulatú. (Sid épp a fagyóból jött, azért olyan sápadt, de annál jobban látszik rajta a növény árnyalata.) Azt még nem tudom, hogy milyen lesz a végleges megjelenése, remélem, megőriz valamit ebből. Öntőformának vettem hengeres dobozos chipset (csak semmi pánik, természetesen papír védett az alumíniumtól!). Az Ember először nem is hitte el, hogy tényleg ezért vettem meg, csak akkor, amikor a tartalmát elkezdtem rátukmálni, aztán végül csak megettem. Muszáj néhanap ilyen áldozatokat hozni egy jó kis szappanért! :)

(Forrás: napidoktor.hu, herbaria.hu, arcjoga.hu, Tiszta szívvel műhely)

Mákosguba vaníliaöntettel

Jaj, már megint sütiszappan... pedig ez sem annak készült. Most már tuti lebuktam, hogy mennyire édesszájú vagyok, ha még a szappanokkal sem tudok elvonatkoztatni. A mákos szappan nem csak azért volt már aktuális, mert szeretjük a masszírozást, de optikailag is nagyon tetszetős darabokat lehet vele keverni. Önmagában egy fekete pöttyös fehér szappan az én giccses ízlésemnek uncsi, ezért ha már kézenfekvő a mákosguba asszociáció, hát maradtam is ennél a témánál, és feldobtam vaníliaöntettel.

Az igazi vaníliaöntet nem sápadt sárga, hanem szinte borostyán színű, és néha maradnak egy minőségi szószban sötétebb színű csomók is. Pont ezt a hatást lehet elérni az annatto porral, amit nemrég már kipróbáltam, de igazából ennek a darabnak érleltem a színét. Persze hogy kell tej is hozzá, kecsketejpor formájában: puhít, táplál, nyugtat. Az illat fahéjolaj, ebből csak nagyon kevés, mert irritálhat, és vaníliaoldat. Utóbbinak különösebb bőrápoló hatása nincs, illata nyugtató hatású, és afrodiziákum egyben. A fahéj édes fűszeres világát azért is választottam, mert keringést serkentő hatása a mákszemek munkáját kiegészítve segít a narancsbőr ellen. A vaníliaoldat számomra különleges, mert Zitától kaptam ajándékba. Évekkel ezelőtt készítette karácsonyra, tulajdonképpen Bourbon vaníliarúd alkoholos kivonata, ami azóta érett. Annyira nagy becsben tartottam, hogy nem mertem elpancsolni. Nagyon erős illata van, ami a szappanba keverve enyhült ugyan, de jól azonosítható. Amikor kitaláltam, hogy ezt teszem bele, nem voltam biztos benne, hogy megmarad. Az olajkombináció ezúttal olíva, pálma, kókusz, fiatalító rizsolaj és mákolaj. Ezt az erősen mákillatú olajat inkább ízületi gyulladások esetén ajánlják, arra is főként belsőleg. Pedig a bőrre is jótékony hatással van: táplálja, selymessé teszi, hidratálja, segíti a regenerálódását, ezért különösen alkalmas az ekcémás, repedezett, gyulladt bőr ápolására.
Eredetileg nem terveztem neki extra formát, tömbben készült volna el. A nyaralásunk előtti napon azonban annyira elfogott a vágy, hogy készítsek egy szappant, hogy nem tudtam ellenállni neki. A fő gond az volt, hogy a felvágására már nem maradt volna idő, ezért kis öntőformákat választottam, amikből mindegy, hogy mikor veszem ki. A koncepciónak még jót is tett a formaválasztás, és Sidnek még egy ruha sem állt ennyire jól. :) Egy kis desszert estére?

(Forrás: fitoterapiakalauz.hu)

Csenge rózsaszín szappanja - Kiss from a rose

Amikor már egy ideje hurcoltam Zitáékhoz a szappanokat (mert a gyerekek igen nagy ütemben olvasztják őket), Csenge egyszer csak bejelentette, hogy szeretne nekem segíteni szappant készíteni... de rózsaszín legyen ám! Már nem emlékszem, milyen apropóból néztünk náluk szappankészítős videókat, de az biztos, hogy később is kellett még nézni, és nagyon oda volt a szeletelés fázisáért is. Így alakult ki a terv: ha már úgyis halálra unja magát a hosszú oviszünet alatt, és anya-apa csak állandó vendégségbe járással tudja átvészelni a nyarat, akkor nálam is eltölt néhány napot, amibe belefér a készítés után a felvágás is. Addig kiadtam a feladatot, hogy kanalazós videókat nézzenek, mert ebben a technikában tud leginkább aktívan részt venni.

Szerencsére valóban terveztem egy ideje egy szép rózsás szappant, no nem a színen volt a hangsúly, de belefér. Már másfél hónapja macerálódott olívaolajban az Esztertől kapott rengeteg rózsaszirom, ami mostanra émelyítő édes rózsaillatot árasztott. Amellett, hogy csodás, érzéki illata van, a rózsaolaj számtalan jótékony hatással bír, melyek egy része annak köszönhető, hogy egyensúlyban tartja a női hormonok működését. Bőrfiatalító hatással rendelkezik, fertőzésgátló és gyulladáscsökkentő, de hasznos az aknék és a cellulitisz elleni küzdelemben is. Számomra is meglepően hangzik, hogy egyszerre lehet nyugtató és afrodiziákum, oldja a szorongást, különösen nagy segítség szülés utáni depresszió esetén. Ez az igen tömény rózsamacerátum lett a bázisolaj, épp csak minimális kókusz- és pálmavajat adtam hozzá, hogy legyen habzása és tartása, meg egy kevés rizsolajat, ami a fiatalító hatást támogatja. Szabad asszociációval pedig a rizsporos arcok képe jól illik ahhoz púderes-pasztelles világhoz, amilyenre ezt a szappant álmodtuk. Rózsaszín szappant ígértem, így minden rózsaszín benne: a kanálnyi Himalaya-só, ami elsősorban most a gyors száradást hívatott szolgálni, de mindenképp helye van egy nagyon kényeztető szappanban. Ahogy a rózsaszín agyagnak is, ami az áhított színt fogja adni, és az érzékeny bőrt ápolja. Még az öntőforma és az illóolaj címkéje is rózsaszín, ami egyébként geránium lett. Ennek nem csak illata, de hatása is nagyon hasonló az rózsáéhoz: antimikrobiális, kisebb bőrhibák, ekcéma és cellulitisz ellen hatékony, nyugtató félelemoldó hatású.

Három színű masszát készítettünk: egyik maradt nagyjából fehér, a másodikba került az agyag, a harmadikba pedig a fentebb belinkelt püspöklila jégkockák kerültek. Utóbbi bátor vállalkozás: barnulásra számíthatunk, de el is felejtettem, hogy a fotózáskor ráfolyt egy kicsi a friss szappanra, és azonnal smaragdzöld színűvé változott, ahogy most is. Jaj, mi lesz ebből! -ezt láttam Csenge arcán is, de hamar szép pasztell-sárgára változott, szebb is lett így, mint amit vártam.
Ezután jött a kanalazás, szappanos szakzsargonnal élve a csurgatott technika. Amíg a lúgot oldottam, és a hozzávalókat mértem, nem hívtam le Csengét, nehogy a lényegnél unja el a dolgot. Akkor jött csak, amikor mixelni kezdtem... volna... összeöntöttem az olajat a lúggal, és... "Pisilni kell!" ... a legjobbkor, amikor már nincs megállj. Szóltam az Embernek, hogy segítsen megpisiltetni, és addig csak lassan kevergettem, hogy hátráltassam a szappanosodást. Megúsztuk! A színezésnél már ott volt, és lelkesen kanalazgatott. Csak akkor hagyott ott, amikor az ő színe, a rózsaszín elfogyott. Végső soron egy gyönyörű, romantikus, érzéki, elegáns darabot alkottunk együtt. És miután végül is ez az Ő szappanja, így mindenkinek dukál egy darab a családban, akit elsorolt. 

Foci, póker, kisbolygók

Ezt a három szót nyugodtan emlegethetem egy napon az Emberrel, hiszen imádja a focit, szeret pókerezni, (mégjobban sakkozni) de mindenek előtt a csillagokat lesni. Most ez a bejegyzés mégsem elsősorban róla szól. Persze eljöhet még az is, hogy sakk-figura készül szappanból, sőt A. S. Roma címer... De most egy másik olasz focicsapatról van szó: a Sampdoriáról. Merthogy megkeresett egy lány, aki látta itt a blogon a BMW-szappant, és azonnal belelkesült: van-e lehetőség arra, hogy készítsek neki ajándékba több "Samp"-os szappant, amit kis olasz szójátékkal azonnal elnevezett "Sampone"-nak. Bevallom itt és most, és talán ezt olvasni is fogja, hogy nagyon hezitáltam, hogy elvállaljam-e, mert nem ám egyszerű három csíkról van szó, hanem apró részletekről, amikkel korábban még nem kísérleteztem. De ahogy már korábban is tituláltam magam, kísérletes szappankészítőnek illik az ilyesmit is bevenni a repertoárba, mégha ezúttal inkább a szobrász szó is a helytállóbb.

Első feladat a fehér massza: csak ezért nem szerettem volna titándioxidot venni, amit aztán sosem használnék el (félek, erre is rá fogok egyszer cáfolni, de most már leírtam), ha már kézműves meg natúr, belefér a tört-fehér is. Megoldottam minél színtelenebb olajokkal: kókuszvaj, pálmavaj, finomított olíva, rizsolaj, finomított napraforgó (utóbbi nem volt olyan nagy ötlet), és hogy biztosra menjek, jó sok fehéragyagot is kevertem hozzá. Segítségemre sietett a szappanpor is, amivel már elég régen találkoztam, de mindig a legjobbkor jön! Mondja még valaki, hogy ez egy szappankészítési hiba! Semmi bajt nem okoz, akinek nem tetszik, leszedheti, és annyira szép púderes felszínt tud adni! Második feladat: a piros szín: erre nem szeretnék mesterséges alternatívát használni, ott volna még elérhető natúr lehetőségként a kármin, de nekem valahogy bizarr egy porrá tört bogár gondolata, így marad a pirospaprika. A kék szín kérdése már megoldott a BMW-s akció óta, a minél élethűbb szín elérése érdekében hozzá kellett kevernem egy kis zöldet is. Harmadik feladat: a minta, amit ráadásul nem is egyszer kell elkészíteni. Felmerült bennem a krumpli-nyomda ötlete, de azt gondoltam, hogy az elsőket deformálják majd az utánuk érkezők. Ha ez mégsem következne be, akkor is szilárdulás előtt, jó előre kell pecsételni, és félő, hogy végül nem sikerül mindegyik a maga kerete közepére. Maradt az egyesével kifaragás körberajzolás után, majd a címerek körbevágása és faragása után keletkező anyagot reszeltem le, és színeztem meg. Először a BMW-nél használt hámozást terveztem, de ilyen aprólékos mintánál lehetetlennek tűnt lézervágás nélkül elég mélyen és minden mélységben szabályos formát kihozni. Arról nem beszélve, hogy a szappanpor is oda lenne. Így az új ötlet a kiöntés sűrűbb verziója lett: folyékony helyett csak puding állagúra hígítottam, és fogpiszkálóval behúztam a sarkokba a masszát. A színét orvosi szénportól kapta. A száradás során szépen belesimult a felszínbe az eredetileg kipúposodó anyag. Az ajándék fiúknak és lányoknak is készült, ezért előbbiek cérdusfa, utóbbiak geránium illatot kaptak. Itt is tartom azt az állítást, amit a BMW-snél: ha valakinek van szíve elhasználni, akkor bízhat benne, hogy kiváló minőségű szappant élvezhet.

Most először igazán indokolt a kérdés, mit kezdjek a maradékokkal? Mielőtt lereszeltem volna a szükségesnél várhatóan jóval nagyobb mennyiséget, kifaragtam néhány kerek és tégla formát. Már egy ideje terveztem, hogy a bátyám kap egy pókeres szappant, mert ő nem értékeli annyira a színes-szagos-lányos darabokat, amiket a sógornőmre tukmálok. Szóval a családban jobbára csak ő nem kapott még neki való ajándékot. A kerekekből zsetonok lettek, kék, zöld, piros, és sárga. Most szereztem annatto-port, ami az orleánfa terméséből kivont, élelmiszeriparban használt színezék, jobbára semmilyen bőrápoló hatása nincs, de gyönyörű napsárga színt ad. A zsetonok mellé kártyalap is dukál, persze ászok, minden színből egy. Remélem, tetszeni fog neki!
A megmaradt színes masszáknak is igazán izgalmas sorsot szántam: zöld, kék, és piros, amire ha nagyon akarom, ráfoghatom a vöröshomok színt is. Egy blogban láttam egy nagyon érdekes megoldást, amiben bolygók voltak. És most ennél többet nem is mondok, hanem majd megmutatom, ha elkészült.