BMW szappan - a titkolt projekt

Azt mondta az Ember, hogy ha csinálok BMW-s szappant, arra még ő is azt mondja, hogy "Ez igen!" Valójában májra, vesére gondolt az összetevők tekintetében, de ezt a poént most inkább nem tupírozom tovább. Megint két vallomással tartozom, a bádogemberről és egyéb vegyi anyagokról:
1.  Megszegtem a magam állította szabály, ami szerint sosem használok mesterséges színezéket. De az igazi szín elérése nem lett volna lehetséges növényekkel. Mentségemre szóljon, hogy legalább BDIH pozitívlistás pigmentet szereztem.
2. Nem átallottam Mica port is használni, hiszen igazi ezüst színű növény aztán igazán nem létezik. Oké, ez sem a legbióbb, de szintén elfogadott a natúr kozmetikumokban, és tuti nem fogunk tőle úgy járni, mint a Judy Garland-féle Óz film első bádogembere. Műkörmös boltban szereztem... hááát... nem állítanám, hogy nem volt teljességgel testidegen a közeg. Engem is sandán néztek, hogy milyen szappanokról beszélek én, és mégis mit akarok a szemcsemérettel!
Azt mindenképp el kell még mondanom, hogy sem kékre, sem feketére nem fog színezni sem bőrt, sem kádat. Ez egy nagyon jó pigment, egyszerűen szublimál a vízben :)
És most végre a szakmai rész: talán nem okozok azzal meglepetést, hogy ezt a szappant inkább férfiaknak szánom. Persze benzingőztől részeg csajoknak is jó ajándék lehet. Az összetételt úgy válogattam, hogy borotválkozásra is használhatják a nosztalgiázó pamacsbarátok, feltéve hogy van szívük elhasználni, amit azért jó szívvel ajánlok! A fehér-kék részben van egy nagy adag fehér agyag, ami megkönnyíti a penge siklását, és kíméletesen tisztítja az érzékeny bőrt. Az alap kókuszvaj-földimogyoróolaj-olívaolaj kombináció egyszerre tisztít, ápol, hidratál és teszi rugalmassá a bőrt. A gyulladáscsökkentő ricinusolajtól még jobb lesz a hab minősége, miközben a mindennapi borotválkozástól szenvedő arcnak enyhülést ad. A fekete rész az előző bejegyzésben található pattanásgyilkos teafa és rozmaringolajos szénszappan - kamillával, Himalaya-sóval és szőlőmagolajjal. Nem áldoztam fel a minőséget a szépség oltárán, az már tényleg nem összeegyeztethető az alapelveimmel.
Magamat is megleptem az elhatározással, hogy csakazértis elkészítem ezt a szappant, de azt hiszem megérte! Nagyon jól néz ki!

Update: épp az érési idő végén a nyavalyás fogta magát, és elvesztette a szép fehér színét! Az Ember azzal vigasztal, hogy az igazi is meg szokott sárgulni. Szóval újrakeresztelem: legyen oldtimer BMW szappan a neved!

Munka-móka rendelésre

Megkeresett egy lány az első szenes szappanommal kapcsolatos kérdéssel. Szerette volna tudni, mennyi a pálmavaj komedogén indexe. Sajnos, pont úgy, mint a kókuszvajé: 4, ami elég sok. Nekem ugyan szent meggyőződésem, hogy ennek szappanban nincs jelentősége, és ezt el is mondtam Neki, de Ő nagyon szeretett volna egy olyat, amiben csak 0-ás indexű olajok vannak. próbálkozott már kívánságfalon is, de nem akadt vevő a kérésére. Szerencséje, hogy egy kísérletes szappankészítővel hozta össze a sors, mert elvállaltam a kedvéért az első látásra nem kis feladatot. Ugyanis csak 0-ás olajokból képtelenség szappant készíteni, és igazán jó állaga, habzása, tartóssága egy szappannak pont magas komedogén indexű vajaktól lesz. Kompromisszumot kötöttünk 0-2 között, így négy olajból állt össze a kombináció:
olívaolaj (2-es): ezt muszáj volt, enélkül nem lett volna rendes szappan
napraforgóolaj (0-ás): vitamindús, gazdagon ápol
sheavaj (0-ás): fantasztikusan ápoló lesz tőle a szappan, és javítja az állagát is
ricinusolaj (1-es): habzóvá teszi az olíva szappant, nyugtató, gyulladáscsökkentő, ami valószínűleg jól jön annak, akinek épp a komedogén index az egyik legfontosabb tulajdonság.
Kevés Himalaya-sót is adtam hozzá, szintén a túl lágy olajok hatását ellensúlyozandó, ilyen mennyiségben minden bőrtípusnak jót tesz. A mélytisztításról az aktív szén és a zöldagyag gondoskodik. Már szinte kötelező elem a szénszappanjaimban a kamillatea, és a rég imádott kurkumát is újra elővettem. Ez a csodanövény kiválóan támogatja a bőr saját szabályozó, regeneráló képességét. A megrendelőnek felajánlottam négyféle olajat, amik a faggyúműködést szabályozzák, Ő a narancsolaj mellett döntött. Ehhez az ébenfekete színhez elég extravagáns választás! A kiszáradásra hajlamos bőrét 7% superfattel szeretném orvosolni, remélem elégedett lesz a végeredménnyel. Igazából még hálás is vagyok a feladatért, mert érdekes kihívás volt az ellenem dolgozó tényezőket optimalizálni.
A másik kihívás a házi önbarnító! Már foglalkoztatott egy ideje a kérdés, no nem azért, mert nagy szükségem lenne rá. Inkább az volt az ok, hogy a diómacerátumom előkészítése után vagy két hétig néztem a kezemen a zölddió okozta barna foltokat. Ekkortájt tette fel valaki a kérdést a lukrécán a házi önbarnítás lehetőségéről. Viszonylag kevés érdeklődésre tartott számot a topik, de azért jött néhány érdekes ötlet. Például a másik logikusnak tűnő jelöltet, a hennát is ajánlják egyes források szegfűszeggel és sok vízzel keverve, pakolásként alkalmazva. Nekem ez egy kicsit bátornak tűnik, ismerve a henna egyenetlen kopását. Persze a házi önbarnításnak nyilvánvalóan ugyanaz az első szabálya, mint a kémiainak: az alapos radírozás mindenek előtt! A zölddió ötletét én dobtam be a fórumon, és bizony volt olyan, aki nálam kevésbé volt rest, és kiderítette, hogy a diólevéllel együtt tényleg használják gyári bio/natúr barnítókrémekben is. A saját tapasztalata is az, hogy a dióleveles masszázsolaja bizony fog. Amikor ezt elmeséltem a sógornőmnek, telesen felvillanyozódott. Ő sem kényszeres barnító-párti, de nem nagyon bízik benne, hogy idén sok napot lát, és mégcsak nem is olyan szerencsés a bőre színe, mint nekem, akinek elég, ha a naptárban beáll a nyár. Így hát kifejezetten az Ő kérésére kalandra fel, irány megint a diófa lelegelése. Épp jókor még így június végén, mert már nem sokáig lett volna használható a dióburok. Egyszerűen olívaolajba áztattam a levelekkel együtt, mert az mindenkinek bejön, aztán kitettem a napra. Úgy tervezem, hogy mindig egy kis adagot kell majd hozzákeverni az egyszeri adag testápolóba. Elnézve ismét a tenyerem - már citromos dörzsölés után - nos... azt nem tisztáztuk a sógorasszonnyal, hogy cigány, avagy néger szeretne-e lenni... :)

(Forrás: Lukrécia kencéi)

Kamillás szénszappan újragondolva - cuki-faktorral

Ha marketinges húzásokkal akarnék élni, azt mondhatnám, még feketébb, még hatásosabb, még cukibb :) Miért felejtenénk el valamit, ami igazán beválik, amikor tovább is lehet fejleszteni! Márpedig a gyömbéres szénszappan nem csak nekem nagy kedvencem, de minden használónál neki volt a legjobb visszhangja. Az eredeti összetevőkből sokat elhagytam, de a legfontosabbak maradtak. Egy ideje szívesebben használom a kókuszvajat, mint a pálmavajat (ennek a félmondatnak még lesz később jelentősége), földimogyoró- és olívaolajjal kombinálva pedig különösen jól bevált, egyszerre tisztít, ápol, hidratál. A zöld részhez ricinusolajat használtam még, ami nagyszerű gyulladáscsökkentő hatással bír. A szín a zöldagyagtól származik, aminek köszönhetően még jobban és mélyebben tisztítja a pattanásokra, miteszerekre hajlamos bőrt. Magam sem számítottam rá, hogy megpillantom a szíveket, és nem fogok tudni ellenállni annak, hogy díszeket készítsek belőle a szappan tetejére. Sikerült szereznem szénport, ami csak szén, nem úgy, mint a korábban használt széntabletta, és a szemcseméret is sokkal finomabb, és egyenletesebb. Tudtam, hogy ezzel igazán intenzív színt fogok elérni egészen kis mennyiséggel is, arról nem beszélve, hogy az effektív hatóanyag is több lesz. A fekete részben szőlőmagolaj is van, ami szintén nyugtat, sejtregeneráló hatású, jól ápolja a zsíros bőrt. A kamillatea most is elmaradhatatlan, de ezúttal Himalaya só lett a társa. Együtt nagyon jól kezelik, nyugtatják és tisztítják a gyulladt felületet. Az illóolaj kombináció is ütős páros: teafa és rozmaringolaj. Mindkettő antibakterális, fertőzésgátló hatású, akne-gyilkos, a rozmaring pedig belülről is támad a bőr keringését támogatva. Az ápoló összetételnek köszönhetően nem fog sokkot kapni a száraz bőr sem. Az illatok visszaadják a testi frissességet, és a lélek egyensúlyát, a megjelenés csupaszív és felcsigázó... nekem biztosan!