Mézes-almás háromdió szappan - nem sütiszappan III.

Be kell, hogy valljam, először azt gondoltam, hogy rusnya, ocsmonda színe lett ennek a szappannak. Hogy miért alakult így, azt mindjárt elmesélem. Az Embernek tetszik, szerinte csoki színű, talán nem lesz ezzel egyedül.
Azt hiszem, a név is magyarázatra szorul: egyszerű szójáték, ami az összetevőkből fakad, angol gyökerekkel. Dió-mogyoró-kókusz, vagyis walnut-peanut-coconut: 3 nut, ami szerintem szebben hangzik, ha inkább azt mondjuk: háromdió. Milyen elegáns lenne, ha franciásan trois noix savon volna a neve. De így, magyarul van egy kis népmesés utánérzés benne.
És valóban, a földimogyoró olaj, kókuszvaj, olívaolaj kombinációt dióolajjal bolondítottam meg. Hogy a névhez hű legyek, az olívaolaj sem csak úgy snasszul, magában került bele :) Egy hónappal ezelőtt lelegeltem a hálószoba ablakába lógó diófa friss leveleit és a borsónyi zöld dióit, és mostanáig maceráltam őket extraszűz olívaolajban.
Azért döntöttem úgy, hogy egy diószappant is kell készítenem, mert a diólevél erős összehúzó hatású, makacs bőrbetegségekben ajánlott, gyulladáscsökkentő, nem mellesleg hajszépítő csodaszer is. A dióolaj fertőtlenítő, bőrnyugtató, hidratáló, regeneráló hatással bír, és késlelteti az öregedés nyomait. Mindezt megtámogattam egy kis mézzel, ami megköti a nedvességet, rugalmassá teszi a bőrt, regeneráló, antibakteriális, fertőtlenítő hatású, feltűnően selymes tapintást eredményez. Szinte adta magát, hogy a méz és a dió almát kér, és ha kért, adtam is egy nagy kanállal. A legtöbb bőrápoló tulajdonságát ugyan a gyümölcssavnak köszönheti, ami sajnos köddé válik a szappan lúgos közegében, de a vitamin- és ásványi anyag- és pektintartalom megmarad, és fényt ad a bőrnek. Sokáig színtelen folyadékban gondolkodtam, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve csipkebogyó tea lett belőle. Főzet formában is közel olyan áldásos a bőrnek, mint a mag olaja. Hidratál, érösszehúzó hatású, nyugtatja a bőrt, és visszaadja rugalmasságát.
A várhatóan viszonylag unalmas megjelenést egy régi kecsketejes szappanból gyártott csigákkal terveztem feldobni. A meglepetés épp ekkor ért. Láttam én, hogy más diószappanok barnák, de kiindulva az Aleppo szappan ihlette darabomból, azt vártam, hogy a szép méregzöld olaj most is megőrzi a színét. Hát nem így lett. Azt gondolom, hogy ezt befolyásolta, hogy a diólevél frissen került az olajba, ráadásul a zöld dióval együtt, amiről tudjuk, hogy hetekig nem hagyja el a kezünket. A csipkebogyó is sötétebb lett a lúgtól, mint vártam, bár a folyadékok nagyon kifakulnak a masszában, úgyhogy a szín intenzitásáért biztosan nem felelős. Az alma sem került még bele, amikor már tök sötét volt. A dióolaj elég barna, ki tudja... a főkolompos biztosan a sok levél és burok.
Szóval végül egy teljesen más massza keveredett ki a mixer alól, mint amit terveztem, de nem csüggedtem. A dekorálás után már egészen jól mutatott. És az az illat! Pont az, amire gondoltál, amikor a címet elolvastad! Mostanában azok az illatok tetszettek legjobban, amik nem illóolajból, hanem az egyéb adalékokból származtak. Bármit is mondtam az elején, ez egy nagyon tuti, szuper hatású szappan lett. És most jut csak eszembe: már megint sütiszappan! 

(Forrás. Házikence Tanoda)

Puncs szelet marcipánrózsával - nem sütiszappan II.

A "nem sütiszappan, mégis süti szappan" projekt második darabja. A rózsákat már megmutattam Nektek korábban, és megígértem, hogy lesz folytatás. Végre elkészültem a művel, úgyhogy most már megmutathatom, mi is volt a végcél. No nem, nem egy sütiszappan torta formájú megnyilvánulása most sem. Esküszöm, felvágás előtt nem kerek volt, hanem hagyományos, tégla formájú tömb. Visszafogott, finom tartalmat terveztem a pasztelles csöpögős formához. A kókuszvaj-olívaolaj-földimogyoró olaj alapot azzal a szőlőmagolajjal dobtam fel, amiben rosa damascena ázott kb. másfél hónapig. A folyadék bodzatea, ami az árnyalatot adta, a bőrre gyakorolt hatásáról itt olvashatsz. A puncs rózsaszín agyag, az érzékeny, vízhiányos bőr ápolószere. A meglepetés az, hogy rózsa helyett narancs illatot adtam hozzá. Egyébként fertőtlenítő, a bőr anyagcsere egyensúlyát helyreállító hatása van.
Nekem is volt meglepetés: tettem bele egy kevés Himalaya sót, a folyadékban feloldva, hogy jobb legyen a tartása, mellesleg ápoljon is. Még nem készítettem olyan szappant, amiben a só mellett nincs más, állagot befolyásoló anyag. Felvágás után a vágott felületnek meglepően sima, fényes felszíne lett (ez a képeken nem jön át), konkrétan a Mackó sajthoz tudnám hasonlítani, csak annál sokkal keményebb. Úgy viselkedett, ahogy állítólag a sószappanok szoktak, még ha ez nem is klasszikus sószappan. Mindenesetre az Embernek kifejezetten tetszik így.

Szülinapi zabos-mézes-propoliszos sheaszappan Zitának

Meg egy kicsit magamnak is, ha már együtt érkeztünk meg. Ez a "nem sütiszappan, mégis süti szappan" projekt első gyöngyszeme. Teletömtem mindennel, mi szemszájnak ingere, úgyhogy egy hete tényleg sütiszagban úszik a szoba, ahol a szappanokat tárolom. Ezek után illóolajat minek is tettem volna bele! A gyengéd kókuszvaj-olívaolaj-földimogyoró olaj kombinációt sheavajjal egészítettem ki. A nagy durranás mégis a méz, amely puhítja, feszesíti, táplálja a bőrt, és a propolisz bőrregeneráló, fiatalító hatásával, amely mellett fertőtlenít és hatékonyan kezeli a gyulladt, problémás bőrt. A zabpehelyből, víz hatására, fürdés közben frissen oldódik ki a tápláló, bőrkisimító zabtej. A zab annyira finom és kíméletes, hogy egyes vidékeken a nagyon pici babákat egyszerűen zabpéppel mosdatták. Egészen kevés Himalaya sót adtam hozzá, épp csak fűszereztem, a többi hatóanyagot kiegészítendő. A barna színt kakaópor adja, ami antioxidáns, frissítő, hidratáló hatású. Összességében sikerült egy nagyon gazdagon tápláló, érzékeny, ekcémára hajlamos bőrre való, kifejezett nyugtató szappant álmodnom. Úgy hat a bőrre, ahogy cukrászdai párja hatna a hasunkra... ínycsiklandó! Boldog szülinapot Nekünk!