Házi melt&pour dupladió szappan

Az egyik nagy kedvencem, a dió most különleges külsőt kapott, amiben sokféle új technikát alkalmaztam. Kétrétegű szappan, ami egyben lejtős is és félig hideg eljárással készült félig melt&pour is, nem is akármilyen. Nem olyan régen találtam egy házi melt&pour receptet, aminek az a legnagyobb előnye, hogy pontosan tudom, mi van benne, hisz mindent én teszek bele. Másrészt majdnem teljesen átlátszó, mégis nagyságrendekkel olcsóbb az előállítása, mint a valódi glicerinszappanoké. Harmadrészt pofonegyszerű, és nem merül fel kétségek hada a receptet illetően, mint egy korábbi szerzeményem esetében. Omar Anyu bevállalósabb, és gyorsabb is volt, így Ő tesztelte le, és osztotta meg mindannyiunkkal a módszert, hogy a szokás szerint rendkívül igényes tudományos magyarázatról már ne is beszéljünk.

No de maradjunk még egy kicsit a hideg eljárással készült félnél. Rendkívül bevállalósan 17% dióolajjal készült, amit aztán nem győztem keményíteni kókuszvajjal, sheavajjal, csipetnél több sóval (kvázi-sole-módszer). Nem maradhatott ki belőle az imádott olíva, és a habzásért felelős ricinus. Gondolkodtam rajta, hogy keressek valami átlátszó magyarázatot a lime olaj használatára, de a prózai ok csupán annyi, hogy rengeteg van belőle itthon. A második résznél ki fog derülni, hogy a gyümölcs színe azért illik a képbe.
Az én melt&pour szappanomba pálma helyett olívaolaj került, egyrészt a már korábban említett averzióm miatt. Másrészt azért, mert nagy terveim voltak a hónapok óta ázó diólevelem sötétzöld olajával. Ezt a szappant főzni kell, kicsit féltem, hogy el is veszti a színét, de nem, a tervem sikerült! De ha már lágy olajra cseréltem a receptben a szilárdat, muszáj volt a sztearinsav mennyiségét megnövelnem - arányaiban 2,5x annyit használtam, mint amit az alap recept előír, és kopogós kemény lett a szappanom kihűlés után. Azt csak fél mondat erejéig jegyzem meg, hogy ezúttal azt mutattam be (telefon híján magamnak), mi történik, ha nagyon lehűl a lúgoldat az olajok hőmérsékletéhez képest. Ugyanolyan fázisszétválás következik be, mint a cukros, túlmelegedett masszáknál, csak hamarabb, de cserébe egy kevés mixerezés, és kevesebb hőhatás is gyógyítja. Ezúttal egyébként is meleg eljárással kellett készíteni az alapot, így nem fájt annyira a jelenség.
Nekem a felületéről egy sekély tó tükre jut eszembe :) Sokaknak mondhatok köszönetet ezért a különösen jól sikerült, látványos és mégis nagyon ápoló szappanért!
Update: Érdekes viselkedést fedeztünk fel Omar Anyuval kézen fogva ennél a M&P receptnél. Párás környezetben elkezd vastagon izzadni, nyilván többek közt a glicerin erős higroszkópos tulajdonsága miatt. Aztán szárazabb, melegebb időben huss, szőrén szálán eltűnik a ragacsos réteg. 

Homemade melt&pour walnut soap
Slanted layered CP and M&P soap. The CP part is made of walnut oil, coconut, castor, olive oil, and shea butter, scented with lime EO. For the M&P layer I used Zacil's recipe, but used olive oil (infused with walnut leaves) instead of palm oil. Thus I increased the amount of stearic acid, and it became stone hard. Thanks to the leaves it is beautiful green.
Update: I have a strange experience with the M&M recipe. In vaporous environment the surface started to exude some gooey thing (maybe because glycerine is strongly hygroscopic), but under warm and dry conditions this layer disappeared.

Hennás-diós samponszappan

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy kifogytam a samponszappanokból. Volt itthon még egy kis dióolajam, amit Zitától kaptam, és direkt ilyen célra tartogattam. Egyértelmű volt, hogy ő lesz a központi szereplő, és vele együtt a dió levele, tőlük gyönyörű egészséges lesz a haj. A Beának készített olívaolajos diólevél és zölddió macerátumból volt még bőven, így az adta a bázisolajok egy részét a szokásos, és samponokban habzás szempontjából különösen hasznos kókuszvaj mellett. Nagy mennyiségben használtam rizsolajat is, ami szintén széppé teszi a hajat, és elmaradhatatlan volt egy kevés "hajnövesztő" ricinusolaj. Most sem hagytam ki a méhviaszt, aminek köszönhetően tartósabb, keményebb a szappan, és fényesebb a haj.

A múltkori sörös sampon használata során rájöttem, hogy erre a célra mennyivel praktikusabb volt az a tömör forma, így most is valami hasonlót találtam ki. A végére kicsit elragadott az expresszionista hév, és kapott néhány koordinálatlan nyomást a tégla. :) Egy ideje hajöblítőnek alkalmanként csalánlevél-diólevél-rozmaring keverék főzetét használom, ami tényleg erősíti a szálakat, és tartást ad nekik. Ez a három növény csodaszer a hajápolásban, ahogy a henna is, amiről már az előző hennás samponnál is írtam. Mindegyikből szerettem volna, hogy jusson bőven, így folyadéknak csalánteát használtam, illatnak pedig rozmaringolajat, majd megfűszereztem egy jó nagy adag, finom zöldségillatú hennaporral. Még mindig odavagyok ezért a vad zöld szagért!
Elég sok benne a barnán fogó hatóanyag, ezért nem merném biztonsággal ajánlani világos hajra, de már tervezgetem azt a sampont, amit a szőkék/világos vörösek is bátran kipróbálhatnak.

Munka-móka rendelésre

Megkeresett egy lány az első szenes szappanommal kapcsolatos kérdéssel. Szerette volna tudni, mennyi a pálmavaj komedogén indexe. Sajnos, pont úgy, mint a kókuszvajé: 4, ami elég sok. Nekem ugyan szent meggyőződésem, hogy ennek szappanban nincs jelentősége, és ezt el is mondtam Neki, de Ő nagyon szeretett volna egy olyat, amiben csak 0-ás indexű olajok vannak. próbálkozott már kívánságfalon is, de nem akadt vevő a kérésére. Szerencséje, hogy egy kísérletes szappankészítővel hozta össze a sors, mert elvállaltam a kedvéért az első látásra nem kis feladatot. Ugyanis csak 0-ás olajokból képtelenség szappant készíteni, és igazán jó állaga, habzása, tartóssága egy szappannak pont magas komedogén indexű vajaktól lesz. Kompromisszumot kötöttünk 0-2 között, így négy olajból állt össze a kombináció:
olívaolaj (2-es): ezt muszáj volt, enélkül nem lett volna rendes szappan
napraforgóolaj (0-ás): vitamindús, gazdagon ápol
sheavaj (0-ás): fantasztikusan ápoló lesz tőle a szappan, és javítja az állagát is
ricinusolaj (1-es): habzóvá teszi az olíva szappant, nyugtató, gyulladáscsökkentő, ami valószínűleg jól jön annak, akinek épp a komedogén index az egyik legfontosabb tulajdonság.
Kevés Himalaya-sót is adtam hozzá, szintén a túl lágy olajok hatását ellensúlyozandó, ilyen mennyiségben minden bőrtípusnak jót tesz. A mélytisztításról az aktív szén és a zöldagyag gondoskodik. Már szinte kötelező elem a szénszappanjaimban a kamillatea, és a rég imádott kurkumát is újra elővettem. Ez a csodanövény kiválóan támogatja a bőr saját szabályozó, regeneráló képességét. A megrendelőnek felajánlottam négyféle olajat, amik a faggyúműködést szabályozzák, Ő a narancsolaj mellett döntött. Ehhez az ébenfekete színhez elég extravagáns választás! A kiszáradásra hajlamos bőrét 7% superfattel szeretném orvosolni, remélem elégedett lesz a végeredménnyel. Igazából még hálás is vagyok a feladatért, mert érdekes kihívás volt az ellenem dolgozó tényezőket optimalizálni.
A másik kihívás a házi önbarnító! Már foglalkoztatott egy ideje a kérdés, no nem azért, mert nagy szükségem lenne rá. Inkább az volt az ok, hogy a diómacerátumom előkészítése után vagy két hétig néztem a kezemen a zölddió okozta barna foltokat. Ekkortájt tette fel valaki a kérdést a lukrécán a házi önbarnítás lehetőségéről. Viszonylag kevés érdeklődésre tartott számot a topik, de azért jött néhány érdekes ötlet. Például a másik logikusnak tűnő jelöltet, a hennát is ajánlják egyes források szegfűszeggel és sok vízzel keverve, pakolásként alkalmazva. Nekem ez egy kicsit bátornak tűnik, ismerve a henna egyenetlen kopását. Persze a házi önbarnításnak nyilvánvalóan ugyanaz az első szabálya, mint a kémiainak: az alapos radírozás mindenek előtt! A zölddió ötletét én dobtam be a fórumon, és bizony volt olyan, aki nálam kevésbé volt rest, és kiderítette, hogy a diólevéllel együtt tényleg használják gyári bio/natúr barnítókrémekben is. A saját tapasztalata is az, hogy a dióleveles masszázsolaja bizony fog. Amikor ezt elmeséltem a sógornőmnek, telesen felvillanyozódott. Ő sem kényszeres barnító-párti, de nem nagyon bízik benne, hogy idén sok napot lát, és mégcsak nem is olyan szerencsés a bőre színe, mint nekem, akinek elég, ha a naptárban beáll a nyár. Így hát kifejezetten az Ő kérésére kalandra fel, irány megint a diófa lelegelése. Épp jókor még így június végén, mert már nem sokáig lett volna használható a dióburok. Egyszerűen olívaolajba áztattam a levelekkel együtt, mert az mindenkinek bejön, aztán kitettem a napra. Úgy tervezem, hogy mindig egy kis adagot kell majd hozzákeverni az egyszeri adag testápolóba. Elnézve ismét a tenyerem - már citromos dörzsölés után - nos... azt nem tisztáztuk a sógorasszonnyal, hogy cigány, avagy néger szeretne-e lenni... :)

(Forrás: Lukrécia kencéi)