Munka-móka rendelésre

Megkeresett egy lány az első szenes szappanommal kapcsolatos kérdéssel. Szerette volna tudni, mennyi a pálmavaj komedogén indexe. Sajnos, pont úgy, mint a kókuszvajé: 4, ami elég sok. Nekem ugyan szent meggyőződésem, hogy ennek szappanban nincs jelentősége, és ezt el is mondtam Neki, de Ő nagyon szeretett volna egy olyat, amiben csak 0-ás indexű olajok vannak. próbálkozott már kívánságfalon is, de nem akadt vevő a kérésére. Szerencséje, hogy egy kísérletes szappankészítővel hozta össze a sors, mert elvállaltam a kedvéért az első látásra nem kis feladatot. Ugyanis csak 0-ás olajokból képtelenség szappant készíteni, és igazán jó állaga, habzása, tartóssága egy szappannak pont magas komedogén indexű vajaktól lesz. Kompromisszumot kötöttünk 0-2 között, így négy olajból állt össze a kombináció:
olívaolaj (2-es): ezt muszáj volt, enélkül nem lett volna rendes szappan
napraforgóolaj (0-ás): vitamindús, gazdagon ápol
sheavaj (0-ás): fantasztikusan ápoló lesz tőle a szappan, és javítja az állagát is
ricinusolaj (1-es): habzóvá teszi az olíva szappant, nyugtató, gyulladáscsökkentő, ami valószínűleg jól jön annak, akinek épp a komedogén index az egyik legfontosabb tulajdonság.
Kevés Himalaya-sót is adtam hozzá, szintén a túl lágy olajok hatását ellensúlyozandó, ilyen mennyiségben minden bőrtípusnak jót tesz. A mélytisztításról az aktív szén és a zöldagyag gondoskodik. Már szinte kötelező elem a szénszappanjaimban a kamillatea, és a rég imádott kurkumát is újra elővettem. Ez a csodanövény kiválóan támogatja a bőr saját szabályozó, regeneráló képességét. A megrendelőnek felajánlottam négyféle olajat, amik a faggyúműködést szabályozzák, Ő a narancsolaj mellett döntött. Ehhez az ébenfekete színhez elég extravagáns választás! A kiszáradásra hajlamos bőrét 7% superfattel szeretném orvosolni, remélem elégedett lesz a végeredménnyel. Igazából még hálás is vagyok a feladatért, mert érdekes kihívás volt az ellenem dolgozó tényezőket optimalizálni.
A másik kihívás a házi önbarnító! Már foglalkoztatott egy ideje a kérdés, no nem azért, mert nagy szükségem lenne rá. Inkább az volt az ok, hogy a diómacerátumom előkészítése után vagy két hétig néztem a kezemen a zölddió okozta barna foltokat. Ekkortájt tette fel valaki a kérdést a lukrécán a házi önbarnítás lehetőségéről. Viszonylag kevés érdeklődésre tartott számot a topik, de azért jött néhány érdekes ötlet. Például a másik logikusnak tűnő jelöltet, a hennát is ajánlják egyes források szegfűszeggel és sok vízzel keverve, pakolásként alkalmazva. Nekem ez egy kicsit bátornak tűnik, ismerve a henna egyenetlen kopását. Persze a házi önbarnításnak nyilvánvalóan ugyanaz az első szabálya, mint a kémiainak: az alapos radírozás mindenek előtt! A zölddió ötletét én dobtam be a fórumon, és bizony volt olyan, aki nálam kevésbé volt rest, és kiderítette, hogy a diólevéllel együtt tényleg használják gyári bio/natúr barnítókrémekben is. A saját tapasztalata is az, hogy a dióleveles masszázsolaja bizony fog. Amikor ezt elmeséltem a sógornőmnek, telesen felvillanyozódott. Ő sem kényszeres barnító-párti, de nem nagyon bízik benne, hogy idén sok napot lát, és mégcsak nem is olyan szerencsés a bőre színe, mint nekem, akinek elég, ha a naptárban beáll a nyár. Így hát kifejezetten az Ő kérésére kalandra fel, irány megint a diófa lelegelése. Épp jókor még így június végén, mert már nem sokáig lett volna használható a dióburok. Egyszerűen olívaolajba áztattam a levelekkel együtt, mert az mindenkinek bejön, aztán kitettem a napra. Úgy tervezem, hogy mindig egy kis adagot kell majd hozzákeverni az egyszeri adag testápolóba. Elnézve ismét a tenyerem - már citromos dörzsölés után - nos... azt nem tisztáztuk a sógorasszonnyal, hogy cigány, avagy néger szeretne-e lenni... :)

(Forrás: Lukrécia kencéi)