Hennás-diós samponszappan

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy kifogytam a samponszappanokból. Volt itthon még egy kis dióolajam, amit Zitától kaptam, és direkt ilyen célra tartogattam. Egyértelmű volt, hogy ő lesz a központi szereplő, és vele együtt a dió levele, tőlük gyönyörű egészséges lesz a haj. A Beának készített olívaolajos diólevél és zölddió macerátumból volt még bőven, így az adta a bázisolajok egy részét a szokásos, és samponokban habzás szempontjából különösen hasznos kókuszvaj mellett. Nagy mennyiségben használtam rizsolajat is, ami szintén széppé teszi a hajat, és elmaradhatatlan volt egy kevés "hajnövesztő" ricinusolaj. Most sem hagytam ki a méhviaszt, aminek köszönhetően tartósabb, keményebb a szappan, és fényesebb a haj.

A múltkori sörös sampon használata során rájöttem, hogy erre a célra mennyivel praktikusabb volt az a tömör forma, így most is valami hasonlót találtam ki. A végére kicsit elragadott az expresszionista hév, és kapott néhány koordinálatlan nyomást a tégla. :) Egy ideje hajöblítőnek alkalmanként csalánlevél-diólevél-rozmaring keverék főzetét használom, ami tényleg erősíti a szálakat, és tartást ad nekik. Ez a három növény csodaszer a hajápolásban, ahogy a henna is, amiről már az előző hennás samponnál is írtam. Mindegyikből szerettem volna, hogy jusson bőven, így folyadéknak csalánteát használtam, illatnak pedig rozmaringolajat, majd megfűszereztem egy jó nagy adag, finom zöldségillatú hennaporral. Még mindig odavagyok ezért a vad zöld szagért!
Elég sok benne a barnán fogó hatóanyag, ezért nem merném biztonsággal ajánlani világos hajra, de már tervezgetem azt a sampont, amit a szőkék/világos vörösek is bátran kipróbálhatnak.