Puncs szelet marcipánrózsával - nem sütiszappan II.

A "nem sütiszappan, mégis süti szappan" projekt második darabja. A rózsákat már megmutattam Nektek korábban, és megígértem, hogy lesz folytatás. Végre elkészültem a művel, úgyhogy most már megmutathatom, mi is volt a végcél. No nem, nem egy sütiszappan torta formájú megnyilvánulása most sem. Esküszöm, felvágás előtt nem kerek volt, hanem hagyományos, tégla formájú tömb. Visszafogott, finom tartalmat terveztem a pasztelles csöpögős formához. A kókuszvaj-olívaolaj-földimogyoró olaj alapot azzal a szőlőmagolajjal dobtam fel, amiben rosa damascena ázott kb. másfél hónapig. A folyadék bodzatea, ami az árnyalatot adta, a bőrre gyakorolt hatásáról itt olvashatsz. A puncs rózsaszín agyag, az érzékeny, vízhiányos bőr ápolószere. A meglepetés az, hogy rózsa helyett narancs illatot adtam hozzá. Egyébként fertőtlenítő, a bőr anyagcsere egyensúlyát helyreállító hatása van.
Nekem is volt meglepetés: tettem bele egy kevés Himalaya sót, a folyadékban feloldva, hogy jobb legyen a tartása, mellesleg ápoljon is. Még nem készítettem olyan szappant, amiben a só mellett nincs más, állagot befolyásoló anyag. Felvágás után a vágott felületnek meglepően sima, fényes felszíne lett (ez a képeken nem jön át), konkrétan a Mackó sajthoz tudnám hasonlítani, csak annál sokkal keményebb. Úgy viselkedett, ahogy állítólag a sószappanok szoktak, még ha ez nem is klasszikus sószappan. Mindenesetre az Embernek kifejezetten tetszik így.