Méz... kecsketej... kamilla...

Tudom, tudom, óriási klisé olyan mézes szappant készíteni, ami méhkaptárra emlékeztet, de én sem hagyhattam ki! A méz bőrre gyakorolt hatásáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Látványos, gyors és meggyőző teszt, ha egy egész napos wellness során legalább egyszer egy kis mézzel megyünk be a szaunába. Praktikusan elég egy mini kiszerelés, amit mondjuk a reggeli büféből nyúltunk le, ha olyan helyen vagyunk, de lehet, hogy egy kávé mellé is tudunk kérni. Arra kell csak figyelni, hogy ez a kiszerelés talajszinten legyen, amíg mi elérjük a megfelelő hőmérsékletet, mert ellenkező esetben a fém fólia bizony süt a szaunában. Csodásan puhítja, táplálja és teszi selymessé a bőrt, és ha a fenti módszert követjük, semmi ragacsot nem hagy maga után, az utolsó cseppig felszívódik.

De most térjünk vissza a szappan kérdésre: ha már mézes, akkor extra gazdaggá kell tenni minden téren. Ezért készült nagyon sok mézzel és nagyon sok kecsketejporral (igen, változatlanul nem szeretnék friss tejjel dolgozni, így viszont lehet túltelíteni por formában). Aggódtam is, hogy ilyen melegben ne melegedjen túl a massza, még egy széles és lapos formában is eszméletlenül termelte a hőt. Hogy fokozzam a hatást, az olívaolaj most extraszűz volt, és megszórtam arany színű kamillavirággal is a tetejét. Hogy minél kíméletesebb és gyengédebb legyen, a kókuszvaj egy részét pálmavajjal helyettesítettem, és vitaminokban gazdag napraforgóolajjal egészítettem ki. A frissen felvágott szappan pumpálja magából a mézessüti és a kamilla megnyugtató illatát. Akárhányszor kinyitom a dobozt, amiben érnek, újra és újra lerohan ez az illat. Nagyon tápláló, nagyon kíméletes és ha már ennyi minden jó van benne, a méretét is megnöveltem, így még tovább tart.