A legutóbbi eresztéshez tejes dobozt használtam öntőformának (nem tetrapak dobozt, mert nem szeretném élesben kipróbálni, hogy mi minden oldódhat ki vajon abból a fémes rétegből). Ilyen vicces lett az alja. Ami még szintén vicces ezen a képen, az egy kísérlet eredménye. Gyakorló gyógytea-függőként nagyjából tudom, hogy a legtöbb gyógynövénynek elég a levegő is, hogy barnára oxidálódjon, akármi is volt a kiinduló szín. A nagy kedvenc, a hibiszkusz stabilabb az átlagnál, ezért le akartam tesztelni, hogy a lúgnak is ellenáll-e. Hát nem. Amint az látszik, nem ettől fog elpirulni a tervbe vett színes szappanom (a pigmenteket egyelőre mellőzném, oda lenne a "csupa természetes anyag" alapelve). A boríték további üzenetet is hordoz (ha ha ha). Az uram hívta fel rá a figyelmemet, hogy nem kell elpancsolni ám a drága olajat, ha más anyagok lúgtűrő képességét is akarom tesztelni. Elég egy kis vízben találkoztatni egy keveset a tesztalanyból, és egy morzsányit a lúgkőből. Félve merem bevallani, hogy kettőnk közül én voltam kémia faktos, és tanultam egy keveset még felsőoktatási keretek közt is. A lényeg, hogy kárba nem vész így sem, hisz a jótékony anyagok bejutottak a mintába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése