Babaszappanok

A húgom megkért, hogy készítsek néhány szappant Csenge óvodájába a mosdókhoz, mintegy adományként. Biztosan nagyon örülnének neki, és persze Ő is. Azt mondta, nem kell nagy mennyiség, csak hat mosdó van, és inkább kicsi darabokat kedvelnek a pici kezekhez. A feladat: jól tisztítson az udvari játék után, és legyen diszkrét, illatmentes, a kicsik bőre érzékenyebb lehet. Főleg egy olyan helyen (Waldorf ovi), ahol az anyukák nagyobb része valószínűleg tudatosan kerüli a vegyszerben tocsogó életmódot. Olívaolaj, pálmavaj, kókuszvaj, szőlőmagolaj, avokádóolaj, amiben már ázott egy ideje egy kis körömvirág, 7% superfattel. Igazán krémes, vidám színű szappan lesz, remélem a gyerkőcöknek is fog tetszeni!
Ha már ilyen kis mennyiséget kért a húgom, mégsem akartam hiába kesztyűt húzni. Gondoltam, kiváló alkalom egy picivel nagyobb adagot készíteni, és a maradékkal szín-kísérleteket végezni. Nem mintha nem tetszenének magamnak is a műveim, de az utóbbi időben többször jártam úgy, hogy nem egészen lett olyan egy szappan, mint amire számítottam. Ezért négy dobozban kipróbáltam mindent, amit a közeljövőben használni terveztem.
Az első edény egyik felébe fehér agyag, a másikba Holt-tengeri iszap került. Bár utóbbit már használtam, de kell az összehasonlítás. Előbbi gyakorlatilag kaolint jelent, akár csészét is készíthetnék belőle:). Közepére néhány darabka leforrázott csipkebogyó, ez egyenlőre olyan mély piros, hogy erős fény nélkül sötétbarnának látszik.Várom, hogy a környezetét mennyire fogja majd össze.
A másodikban a damaszkuszi rózsaszirmaimat tesztelem, amik már vagy 10 napja szőlőmagolajban áznak. Sajnos szinte borítékolható az eredmény, de azért egy próbát megér, hátha használható árnyalat marad. Mellette van még rózsaszín agyag, amiből én szerencsére tényleg szép rózsaszínt kaptam. Több helyen olvastam, hogy mekkora lutri a tónus, volt aki gyakorlatilag téglapor színt kapott, épp amikor a szín fontosabb lett volna a tartalomnál.
Csodálatos zab, amiből nekem csak korpa van itthon, a pehely biztosan nem karmolna. Leforráztam előre, és erősen pépes formában kevertem a masszába, így az áldásos tej is kiszabadult belülről, és remélhetőleg dörzsölni sem fog. Ugyanebbe az edénybe került pirospaprika is, amiről azt mondják, nem csíp szappanban, viszont nagyon szép árnyalatot ad. Gyakorlatilag megőrzi az eredeti színét, és ha többet ázna olajban, valószínűleg homogénebb tónust adna a masszának is.
Épp aznap szereztem termelői propoliszt, nagyon émelyítő illata van, csak percek múlva érezni át rajta a mézet. A kedvenc oldalamon ennek tulajdonította egy szappan gazdája a rózsaszínes, hús színű árnyalatot. Direkt töményen kevertem el, még nem tudom eldönteni, hogy mályva, rózsaszín, vagy inkább szürkés lesz, de momentán a semmilyen illik rá legjobban. Már alig várom, hogy az érés végére mi lesz belőlük.

A jó sör, ó, a búra jó!

Ebben az esetben például hajbajra, mert megint samponszappant készítettem. A sörös szappan is régóta izgatta a fantáziámat. A bőrre és a hajra kívülről(!) gyakorolt jótékony hatása régóta ismert, nem csoda, hogy a háziszappanosokat is megihlette. A vele készült sampon a hajnak tartást ad és szép fényt kölcsönöz, a kocsmaszag kockázata nélkül. Most eszembe jutott a húgom, aki nyárra kért arckrémet, de az illatát úgy rendelte, hogy az semmiképp ne legyen csábító a darazsak számára. Ez a szappan biztosan tetszik majd Neki ezért is! A sörélesztőt régóta szeretjük (harminc éve, a Revalid előtt, más alig volt elérhető), és a komló maga is nyugtatja fejbőrt, felébreszti a hajhagymákat. De nem csak a B-vitaminokban gazdag sör különleges ebben a samponban. Egytől egyig olyan olajokat válogattam össze hozzá, melyektől gyönyörű lesz hajkorona.
Jojobaolaj: ugye mennyit hallottuk a bizonyos reklámokban? Hidd el, ebben annyi van, hogy tényleg ettől lesz erős a hajad!
Rizsolaj: róla már írtam korábban, bőrnyugtató, száraz bőrnek való, és kifejezetten samponokhoz. 
Ricinusolaj: gyulladáscsökkentő, szintén hajmosáshoz ajánlott. 
Olívaolaj: ezt talán már te is tudod: azért van benne, mert nem dolgozom nélküle. 
Méhviasz: fényessé varázsolja a hajat, és keményebbé a szappant, hogy könnyebb legyen használni.
Kókuszvaj: jól tisztít, jól habzik, kell ez az érzés, amikor hajat mosunk.
Rozmaringolaj: szerintem kell minden samponba, harmonizálja a faggyútermelést, antibakteriális, javítja a fejbőr keringését. Épp csak annyi van benne, hogy ne legyen tolakodó az illata.
Kurkuma: róla nemrég hosszan áradoztam, ezért, ha megengeded, nem ismétlem magam. Itt úgyis főként a színe miatt használtam.
Kecsketejpor: táplál, nyugtat, gyulladáscsökkentő, jól tisztít, és enyhe hámlasztó hatásának köszönhetően bármelyik szappanban megállja a helyét.
A vikingek hittek benne, hogy haláluk után a Valhallában egy óriási kecske várja őket, akinek a tőgyéből kiapadhatatlanul folyik a sör.
Ezzel a képzavaros szöveggel felvezetve már a párodnak is fog tetszeni :)
Biztosan Neked is eszedbe jutott az összetevők tulajdonságait olvasva, hogy ez a sampon megállja a helyét egyszerű szappanként is.
Az elkészítése is kihívás volt, mert több olyan anyagot is használtam, ami okozhat meglepetéseket, ha az ember elbambul. A sört fele térfogatig főztem, így az alkohol bizonyosan elpárolgott belőle. De az egyesítés hőfoka alacsonyabb volt, mint amit a méhviasz kíván, és a jojobaolaj is nagyon meggyorsítja a szalagosodást. Kellett kapkodnom bizony, hogy a megálmodott dizájn oda ne legyen. Az Ember pedig lassan nem hiszi el, hogy nem adtam ivásra a fejem. Két hete forralt bor szagától nehezedett napokig a levegő. A hétvégén pedig csak az mondtam, hogy lemegyek mosogatni, és amikor utánam jött, még le sem ért, már megjegyezte: "Tudtam, hogy csak sörözöl!"
Neked? Szabad egy sört?

Mosódió - az áttörés

Sajnos az Embert elég nehéz rávenni erre a natúr dologra. Azt már elértem, hogy nem vesz szappant, bár minden alkalommal megáll a boltban a polc előtt, és vigyorogva megkérdezi, nem kell-e venni? Néha meg tudom kenni az arcát pakolásokkal, ezt még kedveli is. Szerettem volna valahogy kiváltani a szinte mindennapi samponhasználata vegyszereit is. Az nem volt kérdés, hogy nem lesz hajlandó a szappanos-ecetes macerára. Aztán a Lukrécián találtam egy egyszerű samponreceptet. Ebből a mosódiót, a csalánt, egy kis hennát és a teafaolajat vettem át. Muszáj volt egy kis gélesítőt tennem bele, mert panaszkodott az állagra. Cserébe viszont elfogadja. Nem habzik veszettül, mint a gyári cuccok, de tagadhatatlanul szép, fényes tőle a haja (bár ez jobbára csak engem izgat).
Én pedig végre beadtam a derekam a mosódiós mosásnak. A sok előnye közül az ember számára most is csak az ára az egyetlen értelmezhető tulajdonság. Az öblítőt az Ember mindig utálta, én pedig a kemény ruhákat, úgyhogy ha nem lódult meg véletlenül az ecetes üveg, nem volt a használata ellen eddig sem kifogása. A mosódió egyetlen hátránya, hogy tényleg büdi egy kicsit, így valami minimális illatosítás kell utána. Ebben viszont az a jó, hogy mindig olyan illatban teregetek, amihez épp kedvem van. Az itthon felgyűlt jelentős mennyiségű illóolajok bármelyikéből elég 3-4 csepp az ecethez az öblítő tartályba. A kencéimben előszeretettel használok pálmarózsaolajat, amit nagyon kedvel az Ember. Ma ez volt a soros a mosásban is (célszerű nyugtató, kímélő illóolajat választani az egész napos bőrön viseléshez). Nálunk a teregetés közös program, ha csak el nem bambul egy focimeccsen annyira, hogy nem hallja meg a ruhák lobogását. A napi sikerélmény az volt, hogy egyébként nem túl hatékony orra ellenére felismerte a kedvenc illatát.
Haladunk, haladunk...

Forrás: Lukrécia kencéi, Mosódió praktikák

Tejberizs szappan - The very coco soap

Az egész úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy rizsolajos szappant és olyat is, amiben kókusztej van. Addig forogtak a szavak a fejemben, amíg tejberizs lett belőlük. A tejberizs fehér és darabos, lehet benne mazsola. Ennek a megjelenítésére is volt egy ötletem, de elvetettem végül, maradt a tiszta fehér koncepció, amiben a rizsre a kókuszreszelék emlékeztet. A többi szappanomnál úgyis kiélem a változatos megjelenés (értsd: túlcsicsázás) iránti vágyamat. A kókusztej házi módszerrel készült, reszelékből, forralással. Így minimális mennyiségű finomítatlan kókuszvajam is lett. Egyértelműen következett az előzményekből, hogy a olajok között is a kókuszolaj aránya lesz a legnagyobb. Persze a mindig elmaradhatatlan olívaolaj a második, ezúttal finomított formában, hogy minél színtelenebb legyen. A rizsolaj hidratáló, bőrnyugtató hatású, késlelteti a ráncok kialakulását, védelmet nyújt az UV sugárzástól, magas antioxidáns tartalmú. Nem terveztem eredetileg, de valamiért úgy éreztem, hogy kell egy kis szőlőmagolajat is tennem bele. Mondjuk, hogy ezzel le van tudva a mazsola is :). Egyszerű tartalomhoz letisztult formát választottam, aminek az aljára került egy csipetnyi reszelék, hogy majd borzas legyen a szappan teteje. Már a kész massza állaga is különlegesen krémes volt, előre sejtetve ezzel gazdagon ápoló hatását. Az első napokban nagyon aktívan változik a megjelenése. A kókuszreszelék inkább masszíroz, mint radíroz, diszkréten illatozik.

Újra változások a fürdőben

Aktuális volt egy kevéssé téli, vizesebb, könnyebben kezelhető testápolót készíteni itthonra, mert a tavasz beköszöntével már nem kér annyi zsírt a bőröm. Mint már említettem, romantikus viszonyba keveredtem a kurkumával, ezért ez lett a krém egyik fő hatóanyaga, szép kanárisárga hangulatjavító színe lett tőle. A kakaóvaj, sheavaj, kókuszvaj, szőlőmagolaj, avokádóolaj keveréke a teljes mennyiség kb. 30%-át teszi ki. Az illatot a pálmarózsa- és a levendulaolaj adja.

Szükségem volt egy ügyeletben használható hidratálóra is, aminek legfőbb tulajdonsága, hogy lassan fogy! Ezért, hogy ne romoljon meg a fele, lemondtam a vizes fázisról, azt majd az egyes felvitelek alkalmával pótolom. Gyorsan felszívódó olajokat választottam hozzá alacsony komedogén indexxel, shea olajat (ez más, mint a vaj!), avokádóolajat, szőlőmagolajat. Már egy hónapja maceráltam sárgarépát olívaolajban: fényvédő, a fáradt bőrt felfrissítő, antioxidáns hatást tulajdonítanak neki. Ez is került a krémbe, méhviasszal, hogy egy kis tartása is legyen. A kurkuma nem maradhatott ki, rózsaszín agyaggal is kiegészítettem, az avasodástól E-vitamin védi. Az illatról pálmarózsa- és tömjénolaj gondoskodik, az állaga balzsam, a színe arany!

Kifogyott itthon a szájvíz is, és már majdnem elmentem venni, amikor eszembe jutott, milyen isteni recepteket láttam a kedvenc ötletgyűjtő oldalamon. Megtudtam, hogy japán tudósok bebizonyították a zöld tea ínygyulladást megelőző hatását, ezért ez lett a bázis folyadék. A szegfűszeget a népi gyógyászat is használta, ezért tettem őrölt formában a teafilterbe, amit leforráztam. A grapefruitmag csepp nem nagyon akart fogyni itthon, ezért átvezényeltem ide. Kisebb mennyiségben teafaolajat és borsmentaolajat is adtam hozzá, és egy kis alkohollal tartósítottam. A színe elég bizarr, de ahhoz képest, hogy nem voltam meggyőződve a kellemes ízről, igazán kellemes, kissé fűszeres és nagyon frissítő lett. 

(Forrás: Lukrécia kencéi)