Karamellás birsalma szappan matyó módra

Amikor megláttam azt a kupac birsalmát, muszáj volt lenyúlnom belőle egy darabot. Persze nem az ízének nem tudtam ellenállni, hanem a lehetőségnek, hogy szappant készítsek belőle. Mivel szeretem a tematikus szappanokat, azon gondolkodtam, mit tudnék köré keríteni. Minduntalan a karamellás sült alma ugrott be, bárhogy is próbálkoztam, úgyhogy végül csak kötélnek álltam. Mégis csak karácsony van, vásár van, tél van, magyaros csemege...
Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert eközben az Emőke által meghirdetett Matyó szappanverseny már a finisben járt.
Én meg vesztemre meglátogattam a gazdáját, aki kvázi rám parancsolt, hogy szíveskedjek én is indulni valamivel, még előttem az egész este... na ja... Mindenképp egyszínű, így értelemszerűen piros mintában gondolkodtam, legfőképp azért, mert csak egy szilikon tollam van. Szóval az almát lereszeltem, és kerestem a neten matyó sablonokat. Kitaláltam egy finom olajkombinációt: kókusz, szűz olíva, disznózsír, szója, shea, és a már múltkor is említett ricinusos káliszappan.
Az volt a tervem, hogy kivételesen a színekben is visszaköszön a tartalom, ezért Nicosia grün és goldocker deutsh agyagokat készítettem elő: a nagyobbik rész halvány almazöld, rajta vékony rétegnyi karamell sárga.
A mintához tökéletes volt a terra ercolano vörös agyagom színe. Rajzolgattam vagy egy órát a konyhában, hogy ezeket az elsőre egész jól sikerült motívumokat megalkossam. Kicsit sajnáltam is, hogy nemsokára fel fogom őket szeletelni. A gyümölcsös, karácsonyos, ünnepi hangulathoz kubeba és fahéj olajakat választottam. Aztán amikor a szappan megérett, és felvágtam, rájöttem, hogy egy apró, ám igen fontos részletről megfeledkeztem.
Hogy az alma csersavja tuti barnulni fog... és barnult is... a sárga színem még csakcsak állta a sarat, de zöldagyagot ennyire fölöslegesen még sosem használtam. (Update: Szerencsére a húgom fittyet hány a tárolással kapcsolatos kéréseimre, és rendszeresin teszi ki direkt napfénynek a szappanokat. Így tudtam meg, hogy idővel a barnaság eltűnik, ha nem dugdossuk a fény elől, így már kezd kijönni az eredetileg tervezett szín.)
A kezdeti sötét keret után az egész elszíneződött.
Ha már az oxidáció keresztül húzta a számításaimat, legalább az új szerzeményeimet kipróbálhattam. Készíttettem egyedi pecséteket magamnak: a logómat több méretben, és ez a madárkás a kedvencem!
Remélem, nektek is tetszik ez az édes téli meglepetés!

Update! Szerencsére van olyan családtag, aki számtalan kérésem ellenére durva körülmények közt, direkt napsütésnek kitéve tartja a szappanjaimat. Így egyrészt minőségi tesztet is végez nekem :) másrészt megtudhattam, hogy az eredetileg áhított dizájn kellő idő és fény hatására csak kialakult. Nektek is megmutatom, persze, hogy megörökítettem örömömben. Pont ez volt a szemem előtt! :)

Caramel quince soap in Matyo style 
A Matyo soap contest was arranged lately, meanwhile I got a quince.
So I was to make a Hugarian patterned apple sweet soap like caramel baked apple. Oils: coconut, virgin olive, lard, soybean, shea and castor with dual lye method. I wanted to imitate an apple appearance so I used light Nicosia green earth and goldocker yellow clay as caramel, but the quince became much more dark than I hoped. Scented with cubeba and cinnamon. The top pattern is terra ercolano red clay.

Megint szappan, megint bor, megint Hajós

Ismét meghívást kapott a kis csapat a hajósi pincefaluba.

Sajnos idén elmaradt a szappantábor, de helyette duplán is kárpótoltuk magunkat szappan-klubbal. Először az eredetileg tervezett időpontban megszálltuk az Erdőszéli Szappanműhely portáját, majd egy jó hónap múlva csakazértis eljutottunk Judwil szappanfőzdéjébe.
A program már-már hagyományőrző jelleggel pont úgy kezdődött, mint az összes többi klubdélután. Megérkeztünk, elkezdtünk csicseregni, ajándékokat cseréltünk, csicseregtünk, megabajgattunk az aktuális vendéglátó állatait, csicseregtünk. Szegény Szotyi annyira elfáradt a nagy izgalomban, hogy másnap inkább már távol tartotta magát tőlünk, hogy kipihenhesse a sok játék fáradalmait. A nagy társalgásban mire megéheztünk volna, a házigazda már elénk is varázsolta a csodálatos ebédet.
Nos igen, a szappanklubok nem múlhatnak el ínycsiklandó falatok, és betegre evés nélkül. Ilyenkor mindig nagyon nehezen vesszük rá magunkat, hogy a beszélgetést épp csak rövid időre felfüggesztve végre a lényegre térjünk, és elkezdjünk szappanozni.
A téma adta magát: ősz van, szüret, Hajóson vagyunk, naná hogy boros szappant kell készíteni! A vörösbort már előkészítette Judwil egy saját kékfrankosból, és egy guszta receptet is megálmodott nekünk.

Természetesen a boros témához szőlős összetevőket választottunk: a szőlőmagolaj és kétféle finomságú szőlőmagliszt sem maradhatott ki. Az illatkeverék borhoz méltón fűszeres lett, de már a karácsonyi hév is elkapott minket: édes narancs, karácsonyi illatkeverék, vaniliával megbolondítva. Hmmm, mámorító! Judwil nagy tudója az illatkeverésnek! Bár a házigazda és számos vendég is művelője a szép örvényeknek, ismerve a boros szappanmasszák és a finom, fűszeres illatolajok viselkedését, nem terveztünk túl bonyolult dizájnt.
Három réteg a kétféle lisztből, és egy csíknyi gyönyörű vörös, terra ercolano nevű agyagból, megbolondítva egy kis arannyal tökéletesen mutat. Ha úgy alakul, még a tetején játszhatunk egy picit. Úgy alakult... ezüst glicerin swirllel koronáztuk a közös művet.
Amíg a szappant eltettük pihenni, mi nem lustálkodtunk.
Összeszedtük magunkat, felkerekedtünk, és elindultunk a hajósi pincefaluba, hisz nincs szappanklub borkóstolás nélkül. Az este további részét egy bűbájos vendégházban töltöttük véget nem érő beszélgetéssel, falatozással, és iszogatással.
Hajnal volt, mire takarodót fújtunk, hogy aztán reggel újult erővel csodálhassuk meg a környéket. Bejártuk a szőlő szélét, megnéztük a pincefalut nappali fényben, és felmásztunk a kilátóba, hogy a távoli tájat is megcsodálhassuk.
Készítettünk néhány álmos csoportképet - úgy látszik, ez is kötelező eleme az ottalvós szappanos összeröffenéseknek :)
De már kezdtünk mind nagyon kíváncsiak lenni az előző napi műre. Vissza is indultunk a faluba, de mindenek előtt a reggelihez láttunk. Vendéglátónk jó ismerőse megint készült nekünk isteni, kemencében sült kenyérrel, hozzá különleges mézeket és lekvárokat is kóstoltunk.
Amíg mi beszélgettünk, Judwil szinte észrevétlenül osont ki, hogy a szappant elővarázsolja. Persze rögtön előkerültek a telefonok, hogy a kertben elrendezett kompozíciót mind megörökítsük. Ezúton is köszönet a képekért Gyurinak!
A szappanokra autogrammot kértünk a házigazdától, majd különleges illatát szaglászva folytattuk a véget nem érő csicsergést. Végül csak eljött megint a délután, és nehéz búcsút vettünk egymástól.
Ilyenkor már mindig a következő alkalmat tervezgetjük. Remélem, mielőbb újra találkozunk!

Transzferálós mellékzönge

Kicsi korom óta krónikus kézműveskedő vagyok. Ilyen családba születtem. Ha meglátok valamit, magamnak kell megcsinálnom. Akkor is, ha úgy drágább, ha nem olyan tökéletes, de az enyém. Amióta szappanokat készítek, jobbára kiélem vele minden kreatív igényemet (és nem is drágább, szebb is, egészségesebb is). De amikor ezt a képet megláttam, csak birizgált, hogy szeretném pólón is látni. Ekkor jártam vendégségben Emőkénél, aki megosztotta velem a transzferálás egy pofonegyszerű, és egyébként közismert módját. Mégpedig a lézernyomtatós alkoholos/illóolajos/körömlakklemosós módszert. Tényleg nem kellett más, csak egy jó kis kép tükörképe, egy ruha, amiért nem lenne kár, ha tönkretenném, és az én esetemben egy kis lejáratos, kidobásra ítélt illóolaj. A ruhát kiterítjük (alászigetelünk!), a képet ráborítjuk, a papír hátulját megöntözzük, és elkezdjük dörzsölni. Nekem épp az illóolaj üvegének az alja volt erre alkamas eszköz.
Pici idő kell, míg a festék elkezd fellazulni, de onnét megy minden, mint a karikacsapás.

Bennem fel sem merült a kérdés, csak a lányok vetették fel a munkahelyemen: nem lesz-e olajos a ruha. Érdemes a beavatkozás előtt egy gyors papírtesztet végrehajtani, hogy tényleg igazi illóolajunk van-e otthon, vagy olajos vivőanyaggal higított. Utóbbi zsíros nyomot hagy maga után, előbbi pár perc alatt teljesen eltűnik a papírról. Ha késznek érezzük magunkat, sütőpapírral vagy zsírpapírral át lehet vasalni némi száradás után. És voilá! Amúgy azt írták az okosok, hogy ne legyen túl bonyolult a kép, de első kísérletre is szépen kijöttek az apró részletek. Csak annyit tudok, hogy bírja a mosást, hogy mennyit, majd kiderül. :)
Gyanítom, akár függőséget is okozhat, úgyhogy csak óvatosan!

Transfer techniques 
Needed equipments: t-shirt or what else, a laser printer, essential oil or alcohol or acetone. And your unique soaping fancy dress is ready.

Tearózsa szappanok

Ezek a helyes szívek külön kérésre készültek, egyébként nem vagyok híve annak, hogy állandóan szíveket öntsünk :) A húgom anyósa rendelte őket ajándékba, és a formán kívül teljesen szabad kezet kaptam - bár mindig ilyen könnyű lenne :) Szóval helyes kis szívekhez helyes tartalom, és helyes minta jár. Az egyszerűség jegyében nem akartam túlzásba vinni az összetételt. Az olajaim: olívaolaj, kókuszolaj, szójaolaj, sheavaj és ricinusolaj. A folyadék teljes egészében tehéntej savó volt, szokás szerint a saját kefirgombám alól. A különleges benne az, hogy tearózsa szirupot adtam hozzá, amit pedig Erdélyből kaptam ajándékba. Remélem, nem haragszanak meg érte, hogy ez is szappanban landol.

Újabb egyszerű, minta nélküli forma, újabb lehetőség, hogy egy illatolaj viselkedését teszteljem. Nag Champa várt a szekrényben, kellemes, keleties illat, szerintem fog tetszeni a társaságnak. Arra számítottam, hogy szinte a botmixert sem kell elővennem, hát csalódnom kellett. Szinte azon gondolkodtam, hogy nemhogy gyorsítja, de egyenesen lassítja a pudingosodást. Végül meguntam a keverést, és olyan hígan öntöttem a formába, mint még soha. Díszítésként a tetejére tápióka gyöngyöt szórtam. A társaságban lesznek fiúk is, ők így BayRum illatot kapnak (aminél már kellett kicsit sietnem), és gyöngy helyett luffa szivacsot, úgyis azt szeretik, ha vakar a szappan :)
Persze egy pici szakmai izgalom nem árt sosem. Már nagyon régi volt a ricinus olajam és féltem, hogy meg fog romlani. Ezért arra gondoltam, hogy kálilúggal krémszappant készítek belőle, mégpedig úgy, hogy minimálisan túllúgozom. Így nem kell félnem, hogy szabad zsírsav marad benne, ami aztán avasodni tudna. Kiszámoltam, hogy adott tömegű masszában mennyi ricinusolaj van, és ennek megfelelően adagoltam a többi olajhoz, persze a kalkulátorral figyelni kell. :) Így egy csapásra vegyes lúgozású lett a szappan különösebb macera nélkül, és olajat sem kell kidobni. Ja, és van szép új pecsétem is! :)

Tea rose soaps 

These little hearts are going to be gifts for a lovely lady. They are simple: olive, coconut, soybean, castor oils and shea butter, fluid is whey and the additive is tea rose syrup. The lady soaps are scented with Nag Champa fregrance oil, the tops are decorated with tapioca pearls. The guys will get BayRum scented soaps with luffa. There is a small trick in this soap. I had a quite old castor oil that I didn't want to get ranced. I made a slightly lye heavy cream soap with KOH, and added the amount of prepared soap to the oils that contains the needed weigh of castor oil. This way it became a dual lye soap in a simple manner.

Miso leves szappan

Hozzátehettem volna, hogy a japán nők titkaival, de az már túl olcsó lett volna. Pedig tényleg a távol-keleti szappankészítőknek szokása beletenni a szappanba mindenféle olyan tengeri herkentyűt, amit csak ők hajlandók megenni is. Egészen konkrétan a különböző algákra, hínárokra gondolok. Teszik pedig ezt azért, mert az algák, ahogy a spirulináról pl. mi is tudjuk, telis-tele vannak koncentráltan ásványi anyagokkal, vitaminokkal. Különleges poliszacharid tartalmuknak erős hidratáló, kiegyenlítő és anti-aging hatást is tulajdonítanak. Hát jó, akkor csináljunk egy kombu szappant száraz, kombinált és érett bőrre. A kombu neve nem véletlen cseng ismerősen: mi is esszük, miso leves formájában.

Porított formában szereztem be, és ha már a vitamintartalmát firtattam, arra gondoltam, hogy meleg eljárással készítem, így nem csapja agyon a lúg és a reakcióhő. A por világos szürkés, zöldes, nedvesen közép zöld lesz, majd a szappan érése/száradása során valahol a kettő között áll meg az árnyalat. Ha már egy szuperlágy arcszappant terveztem, nem fukarkodtam a gazdag összetevőkkel: a kötelező kókus-olíva-ricinus mellett sok rizskorpaolaj van benne, amiről szintén úgy tartjuk, visszaadja a bőr rugalmasságát. Sok sheavaj, neem olaj a problémás bőrűeknek, és avokádóvaj, a legérzékenyebbek barátja. A nátrium laktát szintén bír hidratáló hatással, és jót tesz a buborékoknak is.

Az illóolajok, amiket választottam, kifejezetten szövetregeneráló és bőrkisimító hatásúak, gyulladásgátló képességükkel és a faggyúműködés szabályozásában is jeleskednek. Pálmarózsa-rózsafa-tömjén édes és ünnepélyes keveréke. Nem maradhatott el a korona, egy kevés arany mica erről a szappanról pencil line kíséretében.
Sőt még játszottam is egy keveset, nem is egyedül, apró kezekkel: Amanda nagyszerű ötletét vettem kölcsön. A legkisebb épp olyan korú, hogy megeszi a legót, a nagyok még nem elég nagyok, hogy rendben tartsák, ezért rövid időre az anyjuk kivonta a forgalomból. Így nem hiányzik nekik az a néhány kocka, amíg a nagyok játszanak :) Búcsúzóul segítettek megépíteni az öntőformát: a magas-vékonyat.
Én nem szerettem volna, hogy annyira kifejezettek legyenek a tüskék, és nem is tudtam, hogy egy nem melt&pour hogy viselkedik, ezért kibéleltem formába öntés előtt, de legközelebb enélkül is ki fogom próbálni. Kellemes építkezést mindenkinek :)

Miso soup soap
This sounds much better in English than Hungarian ;) So this is a not simple seaweed soap, and I used kombu, that is the main ingredient of that soup.
Since the algae are known to have moisturizing, anti-aging and balancing effect, I decidd to make a soap for matured, dry or problematic skin. My ingredients for this goal are: coconut, olive, castor oil as always, but now with ricebran oil, shea butter, neem oil and avocado butter. Additives are sodium lactate and kombu powder, that is light grey-green, and middle green when it's wet. I added it in HP after cook to save it's benefits. My EOs are also skin firming and balancing ones: palmarosa, rosewood and incense. This soap really needed a crown of gold mica :) My mold was built of lego bricks, loaned the idea from Amanda Gail.

Spanyol fekete olíva selyemszappan

Nagyon rusztikus, nagyon kiszúrós, nagyon rossz, nagyon illatos szappan. A sok-sok apropó sok-sok vesződséget okozott, mire ez a szappan elkészült végre. Először is volt itthon egy spanyol kisváros gazdaságából származó sötétzöld olívaolajam, amit sokáig nem mertem elővenni. Ajándékba kaptam, cikinek éreztem volna elpancsolni, viszont szinte egyáltalán nem eszünk itthon olyasmit, amihez elfogyna, ezért hát a mundér becsülete végett úgy döntöttem, inkább kárba, mint pocsékba :) Gondolom azzal sem vagyok egyedül, hogy ha meglátok egy csomag fekete olívabogyót, szappanról álmodozva ácsingózom a boltban. Mindeközben kaptam egy nagy adag szantálfa illóolajat, amit közösen szagolgatva nem nagyon tudtunk hova tenni.
Úgy éreztük, hogy szinte semmi illata nincs, pedig az üveg elég nagyocska volt. Gondoltam, tesztelem, magamtól szokatlan módon jó nagy arányban, valami egyszerű szappanban. A fent említett összetevőket nem szerettem volna semmivel sem megszentségteleníteni, így nagy dizájnról sem álmodoztam, ezért lett ideális alap egy próbához. Az olívabogyókat beáztattam egy időre, hogy az esetleges adalékok kiázzanak belőle. Nagyon merészen adagoltam, az olajok tömegének 22%-át tette ki, amit a lúg hozzáadása előtt egészben dobáltam az olajba, és csak durván mixeltem össze, hogy darabos maradjon. Egy méregzöld, feketés szmötyit kaptam, túl szép lett volna, ha így marad, de persze csak barnás valami lett belőle. Az egyetlen adalék az olíván és az olíván kívül :) egy csipetnyi, pontosabban szösznyi Tussah selyem volt.

Ahogy említettem, magamhoz képest brutális mennyiségű illóolajat adtam hozzá. Valószínűleg ez volt az oka (vagy még a vasIIglukonát a gyanúsítottam, amivel az olívabogyó színét stabilizálják), hogy formába öntés közben egyszer csak elkezdett összeugrani. Először csak finoman, még bizakodtam is, öntöttem tovább, aztán egyre elszántabban. A bizalmam hiábavaló volt, a kívülről simának tűnő darab is csupa csomó volt belül, hiába bugyoláltam, hiába sütőztem, vártam hosszan türelemmel, nem akart összeállni.
Végül a ronda taknyos szívecskéket összedaraboltam, és vízfürdőn melengetve HP módszerrel fejeztem be a szórakázást.
Mivel féltem, hogy a melegtől elillan az illat, még egy kevés illóolajjal megkínáltam, így öntöttem újra formába. Mivel nem így indult, a HP megjelenés kicsit rusztikusabbra sikerült a kelleténél, de cserébe isteni finom illata van. Legalább az illóolaj jól vizsgázott, ha már a nagy tervem nem annyira. Na de a belbecs magáért beszél! Elegáns, klasszikus, nagyon kíméletes és egyben izgalmas kompozíció.

Spanish black olive silk soap
The ingredients of this soap are olive and olive :) ...and some Tussah silk with sandalwood notes. But lets talk some more about the olives. I had a dark green olive oil at home froma small spanish village, that was a gift, so I didn't want to use it in soap.
But we don't eat anything at home that needs olive oil, so finally I had to do something with it ;) I'm sure that I'm not the only one who think about soap instaed of salad when looking at black olives on the shelf. The olives were put straight in the oil, and mixed slightly to leave it lumpy. While I moulded, it riced, maybe because it was a test batch, and I used very much EO. I gave a few days to let it set up, but finally I had to finish it with HP. Due to this intermezzo, it became a little bit more rustic than I planned. But it is classic and intresting, and very gentle.

Mosószappan - majdnem úgy, mint nagyanyáink

Legalábbis feltételezem, hogy ők még nem webáruházban vették a tiszta nátrium hidroxidot, és nem is sütöttek kókuszolajban fánkot. Amikor elkértem Emőkétől az isteni túrófánk receptjét, a leírásnak kötelező része volt a "kókuszolajban sütöd, és a zsírt félreteszed mosószappannak" szakasz. Mégiscsak ő az öko háztatás egyik vezéralakja a csapatban. Nyár elején a szokásos klubdélután keretében már készítettünk szinte hagyományos bográcsos szappant, így azt már láttam, hogyan kell nem profi módon, de végül sikeresen elkészíteni. Jelentem, megcsináltam ugyanezt kicsiben, bár sem a bort, sem a bográcsot, sem a társaságot nem tudtam reprodukálni. :) Viszont Emőke parancsára eltettem a fánk alól a kókuszolajat, és mivel általában nem sütök olajban/zsírban itthon, ezért a húgomnál sikerült lecsapnom használt disznózsírra és olajra. Kiszámoltam 10% lúgtöbblettel, kb. 50% folyadékkal, és jól összeöntöttem mindent. Persze így nekem is összeállt, szétvált, csomósodott, így inkább otthagytam reggelig, majd lesz vele valami alapon. Reggel szépen elolvastam Omar Anyu fenti cikkét, hisz jobb későn, mint soha :) Kicsit még felöntöttem, valószínű így hígan-csomósan már eléggé lecsökkent a lúg koncentrációja, és mint a kisangyal úgy állt össze. 

Sokkal tisztább volt első ránézésre is, és gyönyörű fehér lett a végeredmény, amihez nyilván az is hozzájárult, hogy csupa fehér olajat használtam. És bizony duplán öko, mert így sokkal kevesebb só is kellett hozzá, mint a reszelt maradékokból készült kisózott szappanokhoz. Tudom, hülyén hangzik, de imádok mosószappant készíteni, odavagyok a folyamat látványáért. :) Választhattam volna a derítős, ülepítős, kálilúgos módszert is, de az inkább majd egy következő próba lesz.
Miután korábban állóháború alakult ki a mosógép mellett az Ember és köztem, így fel kellett adnom a mosódiós, és egyéb törekvéseimet. Ezekkel viszont sutyiban legalább a törölköző-ágynemű fronton elkezdhetem visszavezetni a kevésbé vegyi alapú mosást, amíg sikerül kikísérletezni egy jó mosószert. Nemrég voltunk túl egy nagy tengerimalac betegségen, ami sok türcsiben tutujgatással, fecskendős etetéssel, így sok makacs, zöld-piros-kakis folttal járt. Így mindjárt meg is tapasztalhattam, hogy bizony jobban teljesítettet a saját mosóporom, mint a bolti :) Örömboldogság! :) 

Laundry soap made of used oils 
Usually I don't cook at home, or max. once a week. (We are working, going out at weekends etc.). This means that normally I don't have waste oils, so most of the oils came from my sister's kitchen. I've collected coconut and sunflower oil and lard, ran it through soapcalc with 10% extra lye and 50% water, poured everything in a pot, and salted out at the and. The truth is that I left it sit for a night because it behaved very badly, and needed some time to reach an optimal pH and concentration for saponification. It needed much less salt than the old soap scraps. They are beautiful and white!