Megint szappan, megint bor, megint Hajós

Ismét meghívást kapott a kis csapat a hajósi pincefaluba.

Sajnos idén elmaradt a szappantábor, de helyette duplán is kárpótoltuk magunkat szappan-klubbal. Először az eredetileg tervezett időpontban megszálltuk az Erdőszéli Szappanműhely portáját, majd egy jó hónap múlva csakazértis eljutottunk Judwil szappanfőzdéjébe.
A program már-már hagyományőrző jelleggel pont úgy kezdődött, mint az összes többi klubdélután. Megérkeztünk, elkezdtünk csicseregni, ajándékokat cseréltünk, csicseregtünk, megabajgattunk az aktuális vendéglátó állatait, csicseregtünk. Szegény Szotyi annyira elfáradt a nagy izgalomban, hogy másnap inkább már távol tartotta magát tőlünk, hogy kipihenhesse a sok játék fáradalmait. A nagy társalgásban mire megéheztünk volna, a házigazda már elénk is varázsolta a csodálatos ebédet.
Nos igen, a szappanklubok nem múlhatnak el ínycsiklandó falatok, és betegre evés nélkül. Ilyenkor mindig nagyon nehezen vesszük rá magunkat, hogy a beszélgetést épp csak rövid időre felfüggesztve végre a lényegre térjünk, és elkezdjünk szappanozni.
A téma adta magát: ősz van, szüret, Hajóson vagyunk, naná hogy boros szappant kell készíteni! A vörösbort már előkészítette Judwil egy saját kékfrankosból, és egy guszta receptet is megálmodott nekünk.

Természetesen a boros témához szőlős összetevőket választottunk: a szőlőmagolaj és kétféle finomságú szőlőmagliszt sem maradhatott ki. Az illatkeverék borhoz méltón fűszeres lett, de már a karácsonyi hév is elkapott minket: édes narancs, karácsonyi illatkeverék, vaniliával megbolondítva. Hmmm, mámorító! Judwil nagy tudója az illatkeverésnek! Bár a házigazda és számos vendég is művelője a szép örvényeknek, ismerve a boros szappanmasszák és a finom, fűszeres illatolajok viselkedését, nem terveztünk túl bonyolult dizájnt.
Három réteg a kétféle lisztből, és egy csíknyi gyönyörű vörös, terra ercolano nevű agyagból, megbolondítva egy kis arannyal tökéletesen mutat. Ha úgy alakul, még a tetején játszhatunk egy picit. Úgy alakult... ezüst glicerin swirllel koronáztuk a közös művet.
Amíg a szappant eltettük pihenni, mi nem lustálkodtunk.
Összeszedtük magunkat, felkerekedtünk, és elindultunk a hajósi pincefaluba, hisz nincs szappanklub borkóstolás nélkül. Az este további részét egy bűbájos vendégházban töltöttük véget nem érő beszélgetéssel, falatozással, és iszogatással.
Hajnal volt, mire takarodót fújtunk, hogy aztán reggel újult erővel csodálhassuk meg a környéket. Bejártuk a szőlő szélét, megnéztük a pincefalut nappali fényben, és felmásztunk a kilátóba, hogy a távoli tájat is megcsodálhassuk.
Készítettünk néhány álmos csoportképet - úgy látszik, ez is kötelező eleme az ottalvós szappanos összeröffenéseknek :)
De már kezdtünk mind nagyon kíváncsiak lenni az előző napi műre. Vissza is indultunk a faluba, de mindenek előtt a reggelihez láttunk. Vendéglátónk jó ismerőse megint készült nekünk isteni, kemencében sült kenyérrel, hozzá különleges mézeket és lekvárokat is kóstoltunk.
Amíg mi beszélgettünk, Judwil szinte észrevétlenül osont ki, hogy a szappant elővarázsolja. Persze rögtön előkerültek a telefonok, hogy a kertben elrendezett kompozíciót mind megörökítsük. Ezúton is köszönet a képekért Gyurinak!
A szappanokra autogrammot kértünk a házigazdától, majd különleges illatát szaglászva folytattuk a véget nem érő csicsergést. Végül csak eljött megint a délután, és nehéz búcsút vettünk egymástól.
Ilyenkor már mindig a következő alkalmat tervezgetjük. Remélem, mielőbb újra találkozunk!