Amikor megláttam azt a kupac birsalmát, muszáj volt lenyúlnom belőle egy darabot. Persze nem az ízének nem tudtam ellenállni, hanem a lehetőségnek, hogy szappant készítsek belőle. Mivel szeretem a tematikus szappanokat, azon gondolkodtam, mit tudnék köré keríteni. Minduntalan a karamellás sült alma ugrott be, bárhogy is próbálkoztam, úgyhogy végül csak kötélnek álltam. Mégis csak karácsony van, vásár van, tél van, magyaros csemege...
Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert eközben az Emőke által meghirdetett Matyó szappanverseny már a finisben járt.
Én meg vesztemre meglátogattam a gazdáját, aki kvázi rám parancsolt, hogy szíveskedjek én is indulni valamivel, még előttem az egész este... na ja... Mindenképp egyszínű, így értelemszerűen piros mintában gondolkodtam, legfőképp azért, mert csak egy szilikon tollam van. Szóval az almát lereszeltem, és kerestem a neten matyó sablonokat. Kitaláltam egy finom olajkombinációt: kókusz, szűz olíva, disznózsír, szója, shea, és a már múltkor is említett ricinusos káliszappan.
Az volt a tervem, hogy kivételesen a színekben is visszaköszön a tartalom, ezért Nicosia grün és goldocker deutsh agyagokat készítettem elő: a nagyobbik rész halvány almazöld, rajta vékony rétegnyi karamell sárga.
A mintához tökéletes volt a terra ercolano vörös agyagom színe. Rajzolgattam vagy egy órát a konyhában, hogy ezeket az elsőre egész jól sikerült motívumokat megalkossam. Kicsit sajnáltam is, hogy nemsokára fel fogom őket szeletelni. A gyümölcsös, karácsonyos, ünnepi hangulathoz kubeba és fahéj olajakat választottam. Aztán amikor a szappan megérett, és felvágtam, rájöttem, hogy egy apró, ám igen fontos részletről megfeledkeztem.
Hogy az alma csersavja tuti barnulni fog... és barnult is... a sárga színem még csakcsak állta a sarat, de zöldagyagot ennyire fölöslegesen még sosem használtam. (Update: Szerencsére a húgom fittyet hány a tárolással kapcsolatos kéréseimre, és rendszeresin teszi ki direkt napfénynek a szappanokat. Így tudtam meg, hogy idővel a barnaság eltűnik, ha nem dugdossuk a fény elől, így már kezd kijönni az eredetileg tervezett szín.)
A kezdeti sötét keret után az egész elszíneződött.
Ha már az oxidáció keresztül húzta a számításaimat, legalább az új szerzeményeimet kipróbálhattam. Készíttettem egyedi pecséteket magamnak: a logómat több méretben, és ez a madárkás a kedvencem!
Remélem, nektek is tetszik ez az édes téli meglepetés!
Update! Szerencsére van olyan családtag, aki számtalan kérésem ellenére durva körülmények közt, direkt napsütésnek kitéve tartja a szappanjaimat. Így egyrészt minőségi tesztet is végez nekem :) másrészt megtudhattam, hogy az eredetileg áhított dizájn kellő idő és fény hatására csak kialakult. Nektek is megmutatom, persze, hogy megörökítettem örömömben. Pont ez volt a szemem előtt! :)
Caramel quince soap in Matyo style
A Matyo soap contest was arranged lately, meanwhile I got a quince.
So I was to make a Hugarian patterned apple sweet soap like caramel baked apple. Oils: coconut, virgin olive, lard, soybean, shea and castor with dual lye method. I wanted to imitate an apple appearance so I used light Nicosia green earth and goldocker yellow clay as caramel, but the quince became much more dark than I hoped. Scented with cubeba and cinnamon. The top pattern is terra ercolano red clay.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése