Ha már ilyen kis mennyiséget kért a húgom, mégsem akartam hiába kesztyűt húzni. Gondoltam, kiváló alkalom egy picivel nagyobb adagot készíteni, és a maradékkal szín-kísérleteket végezni. Nem mintha nem tetszenének magamnak is a műveim, de az utóbbi időben többször jártam úgy, hogy nem egészen lett olyan egy szappan, mint amire számítottam. Ezért négy dobozban kipróbáltam mindent, amit a közeljövőben használni terveztem.
Az első edény egyik felébe fehér agyag, a másikba Holt-tengeri iszap került. Bár utóbbit már használtam, de kell az összehasonlítás. Előbbi gyakorlatilag kaolint jelent, akár csészét is készíthetnék belőle:). Közepére néhány darabka leforrázott csipkebogyó, ez egyenlőre olyan mély piros, hogy erős fény nélkül sötétbarnának látszik.Várom, hogy a környezetét mennyire fogja majd össze.
Csodálatos zab, amiből nekem csak korpa van itthon, a pehely biztosan nem karmolna. Leforráztam előre, és erősen pépes formában kevertem a masszába, így az áldásos tej is kiszabadult belülről, és remélhetőleg dörzsölni sem fog. Ugyanebbe az edénybe került pirospaprika is, amiről azt mondják, nem csíp szappanban, viszont nagyon szép árnyalatot ad. Gyakorlatilag megőrzi az eredeti színét, és ha többet ázna olajban, valószínűleg homogénebb tónust adna a masszának is.
Épp aznap szereztem termelői propoliszt, nagyon émelyítő illata van, csak percek múlva érezni át rajta a mézet. A kedvenc oldalamon ennek tulajdonította egy szappan gazdája a rózsaszínes, hús színű árnyalatot. Direkt töményen kevertem el, még nem tudom eldönteni, hogy mályva, rózsaszín, vagy inkább szürkés lesz, de momentán a semmilyen illik rá legjobban. Már alig várom, hogy az érés végére mi lesz belőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése