Ezt a szappant részben Omar Anyu szappanbarát programja is inspirálta. Mégpedig annyiban, hogy csak olyan összetevőket választottam, amik kis hazánkban is fellelhetők... nem a bioboltokban, csak és kizárólag erdőn-mezőn. Kakaóvaj, pálmavaj, kókuszvaj kilőve, az olívaolaj úgyszintén. Az itthon megtermő napraforgó és kukorica olaja önmagában pedig nem ad elég kemény szappant. (Azért a Honfoglalás koráig most nem merengünk, hogy még utóbbi is kiessen.) Ebből kifolyólag vegánok vigyázat! Így történt, hogy most először disznózsírral is dolgoztam. Ez gyakorlatilag semmiféle ápoló hatással nem bír, viszont jól habzik, keményíti és fehéríti a szappant, ami pont jól fog jönni az iszap színe mellett. (A minta most is kanállal készült, Győzike is oda lenne érte.) Alaposan utánaolvastam, hogy milyen módszerekkel lehet elkerülni az idő előtti avasodás és a zsírszag problémáját. A lehető legkisebb mennyiséget használva felforraltam a zsírt épp füstpontig (talán egy picit túlcsúsztam), és ezután lehűtve használtam fel. Adtam hozzá kevés grapefruitmag-kivonatot, amiről egyre több helyen olvasni, hogy nem bizonyítható az antioxidáns hatása, mégis az a gyakorlati tapasztalat, hogy működik... ártani pedig semmiképp nem árt. Az Ember persze nem átallott egész nap azt szajkózni a tengerimalacoknak, hogy tudják-e, miből főzött anya szappant... hát malaczsírból... Egyébként sem tudott volna szó nélkül elmenni az összetevők mellett. Jó ideje hallgatom, hogy bizony az urán is természetes anyag, mikor csinálok már sugárzó szappant? Igaz, hogy csak az iszapban előforduló radon formájában, de végre megkapta, mindenki boldog! :)
Két poént le is lőttem az előbb. Kukoricacsíra olaj: tele van vitaminnal, jól habzik, remek bőrápoló és normalizáló hatású. Napraforgóolaj: E-vitamin tartalma a kiemelendő, szintén kiváló bőrápoló a telítetlen zsírsavaknak köszönhetően. Ha már itt kezdtem, befejezem az olajok sorát: mákolaj került még a masszába. A választásnak két oka van: ahogy
korábban is írtam, elsősorban ízületi gyulladásokra alkalmazzák, arra is inkább belsőleg, pedig kifejezetten jól ápolja az ekcémás, gyulladt, repedezett bőrt. Ízületekre gyakorolt hatását hol máshol használnák ki, mint a gazdag, derékfájós oroszok és németek Mekkájában, Hévízen. Arany árban sózzák rájuk ezeket az egyébként vitathatatlanul jó hatású salátaolajokat, és örül a boltos, örül a beteg, mindenki boldog. Most nyáron voltunk ott pár napot, és persze, hogy én is befordultam azon a kapun, ahol a "Gyógyolajok" feliratot megpillantottam. Szappanosként az lett volna a furcsa, ha nem teszem. :) Az előbb vázolt okok miatt itt nem vásároltam ugyan, de az inspiráció másik részben innét származik. A folyadék egy részét lenmagzselé adja, micsoda meglepetés! ő is hatékony ízületi gyulladásban, mitöbb más autoimmun betegségekben is. Az egyik leggazdagabb vitamin és ásványi anyag forrás. Kívülről-belülről kezeli az ekcémát, gyulladásokat, gennyes sebeket. Arckrémként a pattanásos bőrt is szépen rendbe hozza. Egy csipet só szinte kötelező már, kezesebbé teszi a masszát, főleg hogy olyan lassan szalagosodó olajokkal dolgoztam, hogy szinte leégett a botmixer motorja.
Nem térhettem haza iszap nélkül Hévízről, és persze, hogy azért is, mert szappant kell belőle készíteni. A hévízi iszap csodákra képes az ízületi gyulladások kezelésében, de senkit nem hitegetnék azzal, hogy ezt szappanon keresztül is képes kifejteni. Viszont alkalmazható bőrbetegségek esetén is (pl. pikkelysömör). Huminsav tartalma fertőtlenítő, adszorbens hatással bír, a benne lévő nyomelemektől a bőr bársonyos lesz. Kis híján kifelejtettem a ként! Pedig fontos szerepet játszik a bőr megújulásában, az elhalt hámsejteket eltávolítva pedig a megtisztulásában. Gondolkodtam sokat az illaton, végignéztem az illóolaj készletet is, és majdnem úgy döntöttem, hogy egyik koncepcióhoz sem találok olajat. Aztán jött az isteni szikra: a levendula! Magyar termék, fájdalomcsillapító (akár ízületi gyulladásokban is, hogy a főtéma említve legyen), fertőtlenítő, bőrápoló, nyugtató. Amikor felvágtam, örültem is, hogy nem hagytam illat nélkül a szappant. Bevallom, büdös volt, mint a kolera: disznózsír és iszap szaga volt, egyikre sem tudnánk őszintén mondani, hogy kellemes. Bíztam benne, hogy az érési folyamat során enyhülni fog, és egy hét elteltével már tényleg csak a levendulát éreztem. Még szerencse, hogy megrepedt a cseppentője, és meglódult egy kicsit a mennyiség. A végeredmény egy kellemes, ápoló, nyugtató "gyógyszappan", vagány külsővel.
(Forrás: Tiszta Szívvel Műhely, harmonet.hu, spaheviz.hu)
A módszer a következő: egyéb díszekhez és tervekhez készítettem egy nagyobb adag 100% kókusz szappant 10% SF-tel. Ebből a masszából egy keveset elkevertem az őrölt búzafűvel és laposra öntöttem ki. Persze ilyenkor nincs nálam egy telefon sem, úgy nézett ki, mint egy tányér spenót... ugye Ti is szeretitek a spenótot? :) És ha már ennyire elkalandoztunk, azt tudtátok, hogy a nyelvújítók május havát zöldönös névre keresztelték? 
A színes agyagokkal a felső részt rétegeztem, a reszelt héjakkal pedig megszórtam a tetejét, amitől extra lendületet kapott az illat. A narancskarikák a hypnosis szappanból készültek, melyet annattóval színeztem ilyen gyönyörű élénkre. Fodormentát maceráltam olívaolajban, aminek haragoszöldje adja az alap üde halványzöld színét, és a növényből is kevertem egy keveset a masszához. (Persze a blogger megint elszínezte a képet, így nem látszik a zöld elég zöldnek.) Ahogy ígértem fentebb, nagyon finom, gazdag masszát kevertem, melytől megújul a bőrünk: kókusz, szűz olíva, disznózsír, szójaolaj, rizskorpa olaj, sheavaj, ricinusolaj.
Az alap masszát sokkal kevesebb folyadékkal készítettem, nehogy aztán túlmelegedjen a sok létől. Ennek megfelelően Auntie Clara eltérő időben és hőmérsékleten zajló gél fázisnak köszönhető vonalai jól megfigyelhetők rajta. Egy icipici részbe a növény pici leveleit kevertem. Nincsenek illúzióim, hogy zöld marad, de kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt barnul meg. Azt már nyilván kitaláltátok, hogy édeskömény illóolajjal illatosítottam. Figyelem! Új fogalmat tanultam: babafingató tea szagot ad a szappannak :) Akiknek nem friss az élmény, ettől függetlenül imádják :) Mostanában szívesen vettem elő az őrölt feketeköményt, legfőképp a színe miatt.
Itt nem akartam a kontrasztjával láthatatlanná tenni a zöldséges és zöldség mentes rétegek közti különbséget, ezért csak a szappan talpát színeztem vele. De ki nem hagytam volna a témából semmi pénzért, hisz most feketekömény olajat is használtam.
Ő is régóta várt a sorára a szekrény mélyén, és értékes beltartalmát jelzi, hogy minősége, illata mit sem változott. Ennek a nagyon erős gyulladásgátló és regeneráló hatású nemes olajnak társául szegődött a szokásos kókusz-olíva-ricinus mellé sheavaj, aktuális mániám: a disznózsír, és rizskorpaolaj. Az első műhelyfotó csak azért került ki feldolgozatlanul, mert annyira szép lett a lencse fénytörése, ahogy nappal szemben fotóztam. :) Intenzíven ápoló, és mámoros illatú szappant alkotnak így együtt. 
