A szappan, kinek nem mondjuk ki a nevét...

Egyrészt amiatt az asszociáció miatt, amiért ezt a darabot is épp oly gonosznak tartom, mint a fenti jelző eredeti tulajdonosát. Másrészt azért, mert amikor a dizájnt kitaláltam, bizony nem gondoltam át teljesen, hogy hogyan is fog mutatni. A név pedig, ami először az eszembe jutott, háát... nem éppen címsorba való. De beszéljünk inkább a szappanról: meleg eljárásra adtam a fejem, és mivel ez az első kísérlet, nem akartam túllihegni a dolgot. Jó kis télies, tápláló összetevőkre gondoltam, ha már szezonja van: extraszűz olívaolaj, kókuszvaj és sheavaj az alap. Hozzá olyan sűrű zabtejet készítettem, amit egy brit szociban biztosan készséggel tálalnának fel reggeliként. Az egészet mézontófű mézzel és propolisszal gondoltam megfűszerezni (hatásaikról bővebben a linken). Hát igen... fűszerből is van olyan szép számmal, amit csak a legvégén szabad hozzáadni. Igaz ez a kitétel a meleg eljárással készült szappanok esetében is az adalékokra. Általában illik nem agyonvágni a hatóanyagokat a tartós hőhatással, de nem tudtam, hogy mennyire lesz esélyem teljesen elkeverni ezeket a folyamat végén, így kockáztattam.

Ám ahogy kevertem hozzá a mézet és a propoliszt, egyszerre csak az egész massza összeugrott, kinyomott magából egy csomó olajat és vizet és két fázisra vált szét. Kishíján sírtam, de gondoltam, ennél rosszabb már nem lehet. Belapátoltam a melegítésre szánt edénybe, és bedobtam szépen a sütőbe. Néha kevergettem, egy jó darabig nem javult a helyzet, a képen látható olajban-szmötyi állapot rögzülni látszott. Aztán úgy fél óra elteltével megint nekiestem botmixerrel és láss csodát, sikerült homogénre keverni. Innentől ismét rendes, jólnevelt szappan módjára viselkedett. A malőr miatt inkább jó sokáig néztem azt a bizonyos géles, viszkózus állagot, mielőtt késznek ítéltem a szappant. Bár nagyon tetszik a meleg szappanok textúrája, úgy gondoltam, hogy a számomra uncsi, az összetétel miatt se-barna megjelenést fel kell dobni valamivel. Egy másik szappanhoz készítettem a korábbi festőbuzéros masszából kis dizájnelemeket egy bonbonos dobozt használva öntőformának, de volt belőle elég, hogy ezekre is jusson. Az egyébként illatmentesre tervezett szappannak így kölcsönöznek egy lehelletnyi geránium illatot.

A rések fehéragyagos beporozásával terveztem antikolni a megjelenést, ami utólag még annál is jobb ötletnek tűnt, mint egyébként.  Háát... nos... mint fentebb említettem, nem vizualizáltam kellően a végeredményt. Az Ember azt mondta rá, lencsefőzelék párizsival. Én inkább azt mondanám: Igen, elkészült a csöcs-szappan... :)


"Tits soap"
This is a very indulgent hot process soap for winter time. Made of coconut oil, extravirgin olive oil, shea butter and oatmilk. Enriched with bluebell honey and propolis, brushed kaolin clay into the crannies (as I have seen on Clara Lindberg's photo). The name is came from the unexpected appearance of the envisioned design. The design elements are colored with madder root and scented with geranium EO.