Kökény-bodza szappan - In memoriam Ilcsi néni

Mit keres a kökény egy kozmetikumban? Ilcsi néni szerint "a gyümölcs leve erősítőszer és bőrkondicionáló anyag. Magas ásványi anyag, vitamin és csersavtartalma révén feszesíti, táplálja, regenerálja a laza, fáradt, sápadt, olajos és korpás, szeborreás bőrt." Persze attól, hogy a legismertebb, nyilván nem ő volt az első, aki a kökényt szépségápolásra használta fel, hisz régóta ismert mind a virág, a gyümölcshús és a mag alkalmazása is a népi gyógyászatban. Széleskörű hatását nem részletezem most, mert a legtöbb kifejezetten belsőleges fogyasztásra vonatkozik. Annyit azért zárójelben megjegyeznék, hogy épp a szépségünkre így is hat, hisz erős tisztító, antioxidáns hatása révén a kiütések, pattanások is enyhülnek. Én ezúttal meggy helyett - külön kérésre - bodzát adtam hozzá. Utóbbi hatásáról a kánikula szappannál részletesen írtam.
Az olajokból kimaradt a kókusz, így az extra érzékeny, gyulladásos betegségre hajlamos bőrt sem bántja, sőt az extraszűz olívaolaj ápolja is azt. Ebben segít a vitaminokban gazdag, normalizáló hatású, rugalmasságot és puhaságot adó kukoricacsíra olaj, ami az érzékeny, gyulladt bőrnek igazi barátja. Új illatot szereztem: pacsulit. Ez a különleges illat szövetregeneráló hatása révén hegesedés nélkül segíti a sebgyógyulást, hat a ráncok, bőrbetegségek és gomba ellen, antidepresszáns és afrodiziákum. Ugyanezek mondhatók el a rózsafaolajról is, amivel kevertem az illatot. Izgalmas kombináció! De a kökényhez térjünk csak vissza egy kicsit! Friss gyümölcspépet adtam a masszához, lélekben mindenre felkészülve.
 Összekeveredés után azonnal el is feketedett minden, aztán szürkésbarnává vált. Amikor két nap múlva kicsomagoltam, szép bordós csokis árnyalata volt, de belül szürkésbarna maradt. Így is jól nézett ki, de amikor magára hagytam, két óra múlva megint minden elvörösödött. Ezt meg kellett örökítenem, így rögtön még egy darabot ketté vágtam, de persze csak telefonos képet tudok róla mutatni.



(Forrás: ilcsi.com, Tiszta Szívvel Műhely)

Pálmaolaj dilemma

Bevallom, nem vagyok híve a "mindenáron zöldek, haladók, biók, stb-k vagyunk" vonalnak. Sőt kifejezetten rossz néven tudom venni azokat a túlkapásokat, amiket ilyen zászlót lobogtatva, az ember jóérzésébe, sőt akár önbecsülésébe gyalogolva követnek el. Senki sem szereti, ha az orra alá dörgölik, hogy az ő gyereke szelet rántott húsa miatt éheznek más gyerekek Afrikában. Főleg azért nem, mert nem igaz. Nem szeretjük, ha az értékrendünket, számunkra fontos dolgokat megkérdőjelezik igaztalan dolgokra hivatkozva. Ahogy csontváz gyerekeket, megkínzott állatokat sem szeretek nézegetni, amikor el nem ítélhető módon néha végigszaladok a fészbúkon. Legalább olyan betegesnek tartom azt, aki azon érez kéjes örömöt, hogy ilyenekkel sokkolja a cicafotókra, csokis babákra, változó mértékben szellemes fotókra vágyókat. Azt is be kell vallanom, hogy nem izgatott annyira ez az esőerdő kérdés sem, amikor pálmavajat vettem a szappanjaimhoz. Nem hiszem, hogy egy fánál többnek a termését használtam volna el eddig, annyi pedig bármelyik törzsi indián kertjében elnőddögélhet. Viszont annak a szerencsétlen orángutánnak a képe annyiszor úszott be elém az elmúlt napokban, és annyiszor szorította össze a szívemet, hogy csak elkezdett gyötörni a bűntudat. Ezt jól csináltátok! Egy-két négyzetméternyi sűrű bozótot tele undorítónál undorítóbb bogarakkal, amennyiért személyesen én felelhetnék, most sem érzek veszteségnek egy cseppet sem. Majom vére viszont ne száradjon az én lelkemen, elvégre én is az volnék :) (Nem, vega azért nem leszek, az teljesen más kérdés ebben a megvilágításban.) Szóval az elhatározásom úgy szól, hogy azt a kevés, amúgy kiváló minőségű pálmaolajat, ami itthon van még elhasználom, mégse a kukáért görbüljön a majom szőre szála. Aztán én is rém trendi módon pálmaolaj-mentes leszek. Ez talán már az év végével sikerülhet. A feladatát átveheti sok más, még jobb hatású zsír és vaj is a szappanjaimban. Ámen

http://www.greenfo.hu/hirek/2013/10/15/napi-6-12-orangutan-pusztul-el-a-palmaolaj-miatt

Áttetsző szappan - alkohol nélkül!

Odavagyok az átlátszó szappanokért, mert mindig vidám, napfényes hangulatuk van. Egyszer kíséreltem meg készíteni egyet, de nem jött össze. :( Most már legalább azt tudom, hogy hol rontottam el. :) Egyébként meg nagyon fáj, hogy a hagyományos receptet követve egy vagyonba kerül az elkészítése. Ezért örültem meg annyira, amikor megláttam egy többnyire amerikai szappanosok által látogatott fórumon egy áttetsző (nem átlátszó!) samponszappant, amiben ... nem volt semmi extra! Semmilyen adalék, vagy vegyszer, csak három trükk. Az első, hogy 50% folyadékkal készül. Nem lett fázisszétválás, és nem szilárdult sokkal lassabban, mint a hagyományosak, annak ellenére, hogy a következő trükk használata esetén kifejezetten csökkenteni kellene a folyadékmennyiséget. Arra nagyon kíváncsi leszek, hogy mennyire zsugorodik majd. A második a 40% ricinusolaj, hozzá 30% kókuszvaj, 20% repceolaj (ez nem volt itthon, így a mindig biztos háttér, az olívaolaj helyettesítette) és 10% napraforgóolaj. Utóbbi kettő szerintem bármivel helyettesíthető, de ha javítani akarjuk az átlátszóságot, akkor tanácsos finomított, lágy olajakkal tenni, mert az elszappanosítatlan összetevők bizony ott lesznek a fény útjában. A harmadik a 0% superfat... igen, ezen én is erősen elcsodálkoztam. Technikailag logikus, épp az előbbi ok miatt, jó eséllyel a ricinus sokat kompenzál. És nem mellesleg egy göndör hajú néger lány tette fel a receptet, akinek minden bizonnyal van fogalma a száraz hajról. Ha neki beválik, nekünk miért ne! Ettől függetlenül ezt az adagot csak dekornak tervezem elhasználni, így a többi massza kompenzál, ha mégsem így volna. De egy keveset feltétlenül fogok belőle tesztelni magában is. A recept kvázi-CPOP-t (cold process oven process) indítványozott egy órás intervallummal. Én inkább csak langyítgattam a sütőben, a kötelező Sid pedig épp hogy kapott egy kis hőt alufóliába csomagolva a napon, és nem nagyon érhető tetten különbség. Először próbálom ki a festőbuzért, Omar anyuhoz hasonlóan én is a piros színt üldözöm. Álomszép árnyalat lett, és ezzel az áttetsző textúrával olyan, mint egy gyümölcsös nyalóka. Persze a pirosat üldözzük tovább... :) Amint mondtam, kicsit azért lassabban köt, úgyhogy kép hamarosan. :)
Update: elhalálozott a laptopom, úgyhogy épp amikor fel akartam tölteni a képet, kényszerű szünetet kellett tartanom. De most! Mindjárt jön a kép is, csak néhány adalék információ, ami napokkal később ért meg. Először is Sid, aki nem esett át hőkezelésen, pirosabb lett, mint a sütőben érleltek, ámde nyúlósabb is. Cserébe elfelejtettem kikenni a hasát, úgyhogy csak szeletben jött ki a formából, így nem tudom megmutatni. Amelyiket sütöttem, az elkezdett fagyasztás után izzadni, tapintás alapján szerintem glicerint, de pH-mérő híján ezt nem merném határozottan állítani. Szóval a konklúzió ehhez a recepthez egyrészt az, hogy a festőbuzér magasabb hőtől, úgy tűnik, lilásabb árnyalatot kap. Másrészt pedig az, hogy semmiképp ne fagyasszuk ezt a masszát, vagyis olyan formát kell használni, amiből garantáltan könnyen kijön. A sütőzés nem nagyon hozott változást az életében, tehát tekinthetjük energiapazarlásnak. Jelen állás szerint meggyőződésem, hogy eléggé zsugorodni fog. És voilá! A kép nem a fotósok álma, mert a készítésekor a hangsúly az áthaladó napfényen volt, mögé tettem egy csalános Sidet is, hogy látsszon, aminek látszania kell.
Újabb update: itt egy új szappan ugyanezzel a recepttel: http://emszappan.blogspot.hu/2013/11/karacsony-iv-snowman-boom.html, szóval a titok a türelem (mint a szappankészítés fő jelszava is).

(Forrás: Tiszta Szívvel Műhely, lovinsoap.com, facebook.com/Soaper's Retreat)