Amikor már egy ideje hurcoltam Zitáékhoz a szappanokat (mert a gyerekek igen nagy ütemben olvasztják őket), Csenge egyszer csak bejelentette, hogy szeretne nekem segíteni szappant készíteni... de rózsaszín legyen ám! Már nem emlékszem, milyen apropóból néztünk náluk szappankészítős videókat, de az biztos, hogy később is kellett még nézni, és nagyon oda volt a szeletelés fázisáért is. Így alakult ki a terv: ha már úgyis halálra unja magát a hosszú oviszünet alatt, és anya-apa csak állandó vendégségbe járással tudja átvészelni a nyarat, akkor nálam is eltölt néhány napot, amibe belefér a készítés után a felvágás is. Addig kiadtam a feladatot, hogy kanalazós videókat nézzenek, mert ebben a technikában tud leginkább aktívan részt venni.
Szerencsére valóban terveztem egy ideje egy szép rózsás szappant, no nem a színen volt a hangsúly, de belefér. Már másfél hónapja macerálódott olívaolajban az Esztertől kapott rengeteg
rózsaszirom, ami mostanra émelyítő édes rózsaillatot árasztott. Amellett, hogy csodás, érzéki illata van, a rózsaolaj számtalan jótékony hatással bír, melyek egy része annak köszönhető, hogy egyensúlyban tartja a női hormonok működését. Bőrfiatalító hatással rendelkezik, fertőzésgátló és gyulladáscsökkentő, de hasznos az aknék és a cellulitisz elleni küzdelemben is. Számomra is meglepően hangzik, hogy egyszerre lehet nyugtató és afrodiziákum, oldja a szorongást, különösen nagy segítség szülés utáni depresszió esetén. Ez az igen tömény rózsamacerátum lett a bázisolaj, épp csak minimális kókusz- és pálmavajat adtam hozzá, hogy legyen habzása és tartása, meg egy kevés rizsolajat, ami a fiatalító hatást támogatja. Szabad asszociációval pedig a rizsporos arcok képe jól illik ahhoz púderes-pasztelles világhoz, amilyenre ezt a szappant álmodtuk. Rózsaszín szappant ígértem, így minden rózsaszín benne: a kanálnyi Himalaya-só, ami elsősorban most a gyors száradást hívatott szolgálni, de mindenképp helye van egy nagyon kényeztető szappanban. Ahogy a rózsaszín agyagnak is, ami az áhított színt fogja adni, és az érzékeny bőrt ápolja. Még az öntőforma és az illóolaj címkéje is rózsaszín, ami egyébként geránium lett. Ennek nem csak illata, de hatása is nagyon hasonló az rózsáéhoz: antimikrobiális, kisebb bőrhibák, ekcéma és cellulitisz ellen hatékony, nyugtató félelemoldó hatású.
Három színű masszát készítettünk: egyik maradt nagyjából fehér, a másodikba került az agyag, a harmadikba pedig a fentebb belinkelt püspöklila jégkockák kerültek. Utóbbi bátor vállalkozás: barnulásra számíthatunk, de el is felejtettem, hogy a fotózáskor ráfolyt egy kicsi a friss szappanra, és azonnal smaragdzöld színűvé változott, ahogy most is. Jaj, mi lesz ebből! -ezt láttam Csenge arcán is, de hamar szép pasztell-sárgára változott, szebb is lett így, mint amit vártam.
Ezután jött a kanalazás, szappanos szakzsargonnal élve a csurgatott technika. Amíg a lúgot oldottam, és a hozzávalókat mértem, nem hívtam le Csengét, nehogy a lényegnél unja el a dolgot. Akkor jött csak, amikor mixelni kezdtem... volna... összeöntöttem az olajat a lúggal, és... "Pisilni kell!" ... a legjobbkor, amikor már nincs megállj. Szóltam az Embernek, hogy segítsen megpisiltetni, és addig csak lassan kevergettem, hogy hátráltassam a szappanosodást. Megúsztuk! A színezésnél már ott volt, és lelkesen kanalazgatott. Csak akkor hagyott ott, amikor az ő színe, a rózsaszín elfogyott. Végső soron egy gyönyörű, romantikus, érzéki, elegáns darabot alkottunk együtt. És miután végül is ez az Ő szappanja, így mindenkinek dukál egy darab a családban, akit elsorolt.
