Az előző klasszik-levendulás szappan telitalálat volt, szerintem is, mások szerint is. Egyébként is dédelgettem egy ideje az új verzió tervét, már a virág macerálása is folyamatban volt, amikor egy nagyon elégedett felhasználó szinte kikövetelte, hogy márpedig ő olyat kér. Tényleg csak egy kicsit módosítottam az előző recepten, hogy a lényeg megmaradjon. Például a mandulaolaj, ami a száraz, érzékeny bőrt kiválóan ápolja, az elmaradhatatlan extraszűz olívaolaj, extra nagy arányban, és a szükséges kókuszvaj, ami szintén jól ápol, de főként a habzásról és a tartósságról gondoskodik. Még levendulásabb, mint az elődje: egy nagy adag macerálódott hosszasan az olívaolajban, egy másik nagy adagot pedig kiszárítás után mozsárban morzsoltam el. Utóbbit kevertem a szappanba, ami szemben az őrletlen virágokkal, erősen elszínezte maga körül a masszát. Tuti bio, a húgom hegytetőn, külvilágtól elzártan gondozott kertjéből származik. Muszáj volt még levendulaolajjal is fokoznom az illathatást, Tihanyival természetesen. Csipetnyi Himalaya-só szinte már rutinszerűen kerül a masszáimba, mert jól javítja az állagot, könnyíti a formából kiemelést.
Ami pedig az újdonság, az az alkanna, más néven báránypirosító. A növény gyökerének kérgéből származó, lúgos pH mellett lila színanyag is birizgatta már a fantáziámat, de egy véletlennek köszönhetem, hogy ki is próbálhattam. Anatto-por helyett került a rendelésembe, de sebaj, rögtön tudtam, hol lesz jó helyen. Sokáig nem találtam arra utalást, hogy a színén kívül van-e bármi haszna enne a növénynek, de végül találtam egy jó
forrást. "Régen virágait, leveleit tartósításra használták... kenőcse antiszeprikus, gennyes, fertőzött sebekre, tályogokra, fekélyekre, égésre kiváló. Bőrkondicionáló, bőrpuhító hatású. Sikeresen alkalmazták zúzódásra, húzódásra, törésre és reumára is. Szerettem volna ezt a nagyon lágy, kímélő, ápoló szappant hozzá illő formába önteni, ezért megint a hengert választottam. Szinte adta magát, hogy kipróbáljam az új mintát is, mert ugye mégsem lehet sima halványlila színű a szappanom. A masszának csak egy részét színeztem meg, és beáldozható tölcsér híján kanállal adagoltam váltva a színeket. Bevallom, magam sem számítottam rá, hogy ennyi szép szabályos gyűrűt sikerül összehoznom ezzel a módszerrel. A szín még nagyobb meglepetést tartogatott. Több helyen olvastam, hogy nagyon változó színeket tud produkálni az alkanna, és sokaknak okozott már szomorú pillanatokat. Igyekeztem a lehető legutolsó pillanatban a masszához adni a macerált olajat, mégis azonnal elfeketedett az egész. Bizakodó voltam, hátha nem tönkre vágta a lúg az anyagot, csak az indikátor működik. Délutánra acélkékek lettek a körök, ekkor már aggódtam, mert lehet ugyan kékes színű is egy levendulás szappan, de én mégsem erre vágytam. Másnap már felvágtam, mert csak így volt időm rá, három napot pedig nem nagyon mernék várni, legalábbis biztosan nem ilyen szép darabbal. Ekkor látszott már, hogy alakul a lila szín, ami a napok múltával egyre egyértelműbbé válik. Még nem tudom, milyen lesz a végleges árnyalat, de ettől függetlenül kísérletet, és nem mellesleg ezt a szuper szappankompozíciót is sikeresnek tekintem! :)
(Forrás: Sárkányfűárus)
I repeat this soap again and again, always in a new formula. Actually it is made with extra pampering milks and in a new scent. The oils are coconut, olive (infused with lavender and a very few alkanet root, just for a light tone), lard, shea butter, almond oil and castor oil. Additives are cream from cow milk, whey of goat milk, and sodium lactate, pink kaolin clay. The dark line is the ground alkanet itself. Actually scented with lavender and geranium EOs. And the cats are just because of cuteness.
