Pálmaolaj dilemma

Bevallom, nem vagyok híve a "mindenáron zöldek, haladók, biók, stb-k vagyunk" vonalnak. Sőt kifejezetten rossz néven tudom venni azokat a túlkapásokat, amiket ilyen zászlót lobogtatva, az ember jóérzésébe, sőt akár önbecsülésébe gyalogolva követnek el. Senki sem szereti, ha az orra alá dörgölik, hogy az ő gyereke szelet rántott húsa miatt éheznek más gyerekek Afrikában. Főleg azért nem, mert nem igaz. Nem szeretjük, ha az értékrendünket, számunkra fontos dolgokat megkérdőjelezik igaztalan dolgokra hivatkozva. Ahogy csontváz gyerekeket, megkínzott állatokat sem szeretek nézegetni, amikor el nem ítélhető módon néha végigszaladok a fészbúkon. Legalább olyan betegesnek tartom azt, aki azon érez kéjes örömöt, hogy ilyenekkel sokkolja a cicafotókra, csokis babákra, változó mértékben szellemes fotókra vágyókat. Azt is be kell vallanom, hogy nem izgatott annyira ez az esőerdő kérdés sem, amikor pálmavajat vettem a szappanjaimhoz. Nem hiszem, hogy egy fánál többnek a termését használtam volna el eddig, annyi pedig bármelyik törzsi indián kertjében elnőddögélhet. Viszont annak a szerencsétlen orángutánnak a képe annyiszor úszott be elém az elmúlt napokban, és annyiszor szorította össze a szívemet, hogy csak elkezdett gyötörni a bűntudat. Ezt jól csináltátok! Egy-két négyzetméternyi sűrű bozótot tele undorítónál undorítóbb bogarakkal, amennyiért személyesen én felelhetnék, most sem érzek veszteségnek egy cseppet sem. Majom vére viszont ne száradjon az én lelkemen, elvégre én is az volnék :) (Nem, vega azért nem leszek, az teljesen más kérdés ebben a megvilágításban.) Szóval az elhatározásom úgy szól, hogy azt a kevés, amúgy kiváló minőségű pálmaolajat, ami itthon van még elhasználom, mégse a kukáért görbüljön a majom szőre szála. Aztán én is rém trendi módon pálmaolaj-mentes leszek. Ez talán már az év végével sikerülhet. A feladatát átveheti sok más, még jobb hatású zsír és vaj is a szappanjaimban. Ámen

http://www.greenfo.hu/hirek/2013/10/15/napi-6-12-orangutan-pusztul-el-a-palmaolaj-miatt